Kifelé menet ismét megállt a Schopenhauer-kötetek előtt, és így szólt:- A mester, a mi közös mesterünk azt állította, hogy egyetlen tett sem
akaratlan. Ha ön itt marad ebben a házban, ebben az előkelő, ősi házban, az
azért van, mert a lelke mélyén itt akar maradni. Én hálásan tiszteletben
tartom az akaratát.
Némán fogadtam ezt az utolsó alamizsnát.
Kikísértem a bejárati ajtóig. Búcsúzáskor kijelentette: - Kitűnő volt a kávé!
Átfutom ezeket a zavaros lapokat, hamarosan elégetem őket. Rövid volt
a beszélgetésünk.
Érzem előre, hogy nem írok már többé. Mon siège est fait.
Scholz László fordítása