Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

nyaralni a Los Alamosra, mindjárt igent mondott, nem mintha szerette
volna a vidéket, csak természetes engedékenységből, és mert nem volt
kedve nyomós érveket keresni, hogy nemet mondhasson.
A birtok fő épülete nagy volt, és kissé elhanyagolt; közvetlen
szomszédságában egy Gutre nevű intéző háza. A Gutre családnak három
tagja volt: az apa, a fiú – rendkívül faragatlan fickó – és egy apját tekintve
bizonytalan származású lány. Magasak voltak, tagbaszakadtak, csontosak,
hajuk vörösbe játszó, arcuk indiános. Szinte sohase beszéltek. Az intéző
felesége évekkel azelőtt meghalt.
Vidéki tartózkodása alatt Espinosa sok mindent tanult, amit addig nem
tudott és nem is sejtett. Például azt, hogy nem szabad vágtatni, ha a házak
közelébe ér, és hogy az ember csak akkor ül lóra, ha dolga van. Idővel
kezdte felismerni hangjukról a madarakat.
Danielnek néhány nap múlva be kellett mennie a fővárosba valami
jószágügyben. Egy hét, és lebonyolítja az üzletet. Espinosa, aki egy kissé
unta már unokaöccse gáláns kalandjait és az úri divat iránti fáradhatatlan
érdeklődését, inkább kinn maradt a birtokon a tankönyveivel. Fullasztó volt
a hőség, és az éjszaka se hozott enyhülést. Hajnalban arra ébredt, hogy
dörög az ég. A kazuárfák rázkódtak a szélben. Ahogy Espinosa meghallotta
az első cseppeket, hálát adott Istennek. Hirtelen lehűlt a levegő. A Salado
aznap délután kiöntött a medréből.
Másnap, amikor a tornácról végignézett a vízzel borított földeken,
Baltasar Espinosa arra gondolt: ma reggel többé-kevésbé meg lehet érteni,
miért hasonlítják a pampát a tengerhez, habár a tenger, mint Hudson írja,
nagyobbnak látszik, mert a hajó fedélzetéről nézzük, nem pedig lóhátról
vagy a szemünk magasságából. Az eső nem akart alábbhagyni; a Gutre
család, a vendég segítségével, illetve a segítsége ellenére, a jószág nagy