Ulrica
Hann tekr sverthit Gram ok
leggr i methal theira bert.
Völsunga-saga, 27.Elbeszélésem hű lesz a valósághoz, vagy legalábbis a valóságról őrzött
személyes emlékemhez, amely egy és ugyanaz. Az események a
közelmúltban történtek, de tudom, hogy az írói gyakorlat magával hozza azt
a szokást, hogy körülményeket szövünk a történetbe, és kiemelünk egy-egy
hangsúlyos részt. El akarom mesélni, hogyan találkoztam Ulricával (nem
tudtam meg a vezetéknevét, és talán soha nem is fogom megtudni) York
városában. A krónika egy éjszaka és egy délelőtt történetét foglalja
magában.
Könnyen mondhatnám, hogy először a yorki Öt Nővér mellett láttam
meg őt, a minden szentképtől mentes nagy üvegablakoknál, amelyeket
tiszteletben tartottak Cromwell képrombolói, de az igazság az, hogy a
Northern Inn kistermében ismerkedtünk meg, amely a várfal másik oldalán
található. Kevesen voltunk, és ő háttal állt. Valaki megkínálta egy pohár
itallal, de ő visszautasította.
- Feminista vagyok – mondta. – Nem akarom utánozni a férfiakat.
Undorít, hogy dohányoznak és isznak.
A kijelentés szellemes akart lenni, és megsejtettem, hogy nem először
ejti ki ezeket a szavakat. Később megtudtam, nem volt igazán jellemző rá,
de hát nem minden esetben jellemző ránk, amit mondunk.