Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

(BlackTrush) #1

Magabiztosan csengett a hangja, beértem ennyivel. Úgy gondoltam,
illene bemutatkoznom:



  • Eudoro Acevedo vagyok. 1897-ben születtem Buenos Aires
    városában. Elmúltam hetvenéves. Az angol és az amerikai irodalom tanára
    vagyok, fantasztikus történetek írója.

  • Úgy emlékszem, olvastam két fantasztikus történetet; meg is nyerték a
    tetszésemet – válaszolta. – Az egyik a Gulliver utazásai volt, melyet sokan
    igaznak tartanak, a másik pedig a Summa Theologica. De ne beszéljünk
    tényekről. A tényekkel már senki sem törődik. A tények csak a képzelet és
    az elmélkedés alapját alkothatják. Mi a kétkedés és a feledés művészetét
    tanuljuk az iskolában. Elsősorban a személyes, a mindennapi dolgok
    felejtésének művészetét. Időben élünk, folytonosságban, de arra törekszünk,
    hogy sub specie aeternitatis éljünk. Még emlékszünk néhány évre a
    múltból, de ezeket fokozatosan kiveti magából a nyelv. Arra törekszünk,
    hogy elkerüljük a fölöslegesen pontos adatokat. Nincsen kronológia,
    történelem. Nincsenek statisztikák. Azt mondtad, Eudorónak hívnak; én
    nem tudom megmondani a nevemet, mert csak úgy hívnak, hogy „valaki”.

  • Hát az apádat hogy hívták?

  • Nem hívták sehogy.
    Az egyik falon könyvespolcot pillantottam meg. Találomra felütöttem
    egy kötetet; kézzel írták, világos, de olvashatatlan betűkkel. A szögletes
    írásjelek a rúnaábécére emlékeztettek, amellyel persze csak a feliratokat
    írták. Arra gondoltam, hogy a jövő embere nemcsak hogy magasabb, hanem
    ügyesebb is nálam. Önkéntelenül is házigazdám hosszú, vékony ujjaira
    néztem.
    Akkor az ember azt mondta:

  • Mutatok valamit, amit még sohasem láttál.

Free download pdf