Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

Miután apám révén megtanult angolul, leginkább azon a nyelven olvasott.
Apám halála után, amikor képtelen volt többé az olvasásra figyelni,
megpróbálkozott William Saroyan Emberi komédiájának a fordításával,
hogy koncentrálásra kényszerítse magát. A fordítás megjelent
nyomtatásban, és elnyerte az egyik Buenos Aires-i örmény társaság
jutalmát. Később lefordított néhány Hawthorn-novellát, Herbert Read egyik
művészettörténeti munkáját, továbbá Melville, Virginia Woolf és Faulkner
néhány művét, amelyek fordítását ma nekem tulajdonítják. Mindig is a
társam volt – különösképpen az utóbbi években, amikor megvakultam –, és
értő, megbocsátó barát. Hosszú éveken át, egészen a közelmúltig ő végezte
mellettem a titkári teendőket: válaszolt a levelekre, felolvasott, leírta, amit
diktáltam, és sok alkalommal elkísért hazai és külföldi utaimra. Bár hajdan
nem gondoltam rá, valójában ő ösztönözte szelíden, de eredményesen az
irodalmi karrieremet.
Édesanyám nagyapját Isodoro Suáreznek hívták, 1824-ben egy híres
támadást vezetett a perui és kolumbiai lovasság élén, mely megfordította a
juníni csata sorsát. Az volt a dél-amerikai függetlenségi háború utolsó előtti
ütközete. Suárez, bár másod-unokatestvére volt Juan Manuel Rosasnak, aki
1835 és 1852 között Argentína diktátoraként kormányzott, inkább
Montevideót, a száműzetést és szegénységet választotta, mint hogy Buenos
Airesben éljen elnyomás alatt. A birtokait persze elkobozták, egyik fivérét
kivégezték. Anyám családjának egy másik tagja, Francisco de Laprida arról
nevezetes, hogy a kongresszus elnökeként 1816-ban ő kiáltotta ki
Tucumánban az Argentin Konföderáció függetlenségét; 1829-ben, az egyik
polgárháborúban megölték. Anyám apja, Isidoro Acevedo az 1860–1880-as
években civil létére részt vett az újabb polgárháborúkban. Tehát a családom
mindkét oldalán katonaőseim vannak; talán ez magyarázza, hogy miért