Jorge Luis Borges - Jól fésült mennydörgés

kiderült, az emberek azt gondolták, hogy ha Bustos csak tréfa, nemigen
lehet komolyan venni az írását.
A következő együttműködésünk ismét krimi volt: Variáció a halálra. Ez
annyira személyes mű, és annyira tele van a mi sajátos vicceinkkel, hogy
kereskedelmi forgalomba nem kerülő kiadásban adtuk ki. A könyv szerzőjét
B. Suárez Lynch-nek neveztük. A B., azt hiszem, Bioy és Borges miatt
került oda, Suáreznek egy másik dédapámat hívták, Bioynak egy másik
ükapját pedig Lynch-nek. Bustos Domecq 1946-ban ismét megjelent
magánkiadásban, ezúttal két történettel, Dos fantasías memorables (Két
emlékezetes fantázia) címmel. Hosszú hallgatás után Bustos újból elővette a
tollát, és 1967-ben közzétette a Feljegyzéseit. Képzeletbeli, különc, modern
művészekről szóló cikkek ezek – építészekről, szobrászokról, festőkről,
séfekről, költőkről, regényírókról, ruhatervezőkről – egy elkötelezetten
modern kritikus tollából. Csakhogy a szerző és az alanyai is bolondok, és
nehéz megmondani, ki csap be kit. A könyv ajánlása: „A három nagy
elfelejtettnek: Picassónak, Joyce-nak, Le Corbusier-nak.” Maga a stílus is
paródia. Bustos irodalmi zsargonban ír, mely tele van neologizmussal, latin
kifejezésekkel, közhelyekkel, kevert metaforákkal, következetlen érveléssel
és bombasztikus stílussal.
Gyakran kérdezik tőlem, hogy lehetséges-e a társszerzőség. Azt hiszem,
az kell hozzá, hogy a résztvevők kölcsönösen lemondjanak az egójukról, a
hiúságról és talán még a megszokott udvariasságról is. El kell feledkezniük
önmagukról, és csak a feladatra kell koncentrálniuk. Tulajdonképpen ha
valaki arra kíváncsi, hogy ez vagy az a tréfa vagy jelző tőlem vagy Bioytól
származik-e, őszintén szólva nem tudom megmondani. Másokkal is
próbáltam együttműködni – némelyikük egészen közeli barátom –, de
lehetetlen volt megvalósítani, vagy azért, mert képtelenek voltak a teljes