71
Valaki
A fogadáson ügyet se vetettek rám. Noha maga a házigazda nyitott
ajtót, majd udvariasan felém fordult „Szíveskedjék levenni a
kabátját”, az volt az érzésem, hogy valaki mást várt. Az előttem.
érkezett vendégek kezet ráztak velem: „Örvendek”, „Tartom
szerencsémnek”, de aztán tovább társalogtak. Felszolgálás közben a
háziasszony megkérdezte: „Parancsol még egy kis salátát?”, de
valami mélyebb értelmű ajánlatra gyanakodtam. A vacsora után,
amikor fesztelenebb, élénkebb lett a hangulat, elhatároztam, hogy
odaadom a hamutartót egy hölgynek, de kiderült, hogy nem
dohányzik. Belekezdtem egy viccbe, de közben befutott egy elkésett
vendég, aki láthatóan igen fontos személy lehetett, mert mindenki
felállt a helyéről, hogy üdvözölje, és aztán már senki sem kérte, hogy
befejezzem a viccet. Leültem hát a sarokban, arra számítva, hogy
önkéntes elkülönülésem felkelti az egybegyűltek figyelmét, és
megkérnek, hogy csatlakozzam hozzájuk, de nem így történt. Végül
úgy döntöttem, hogy radikális módszerhez folyamodom: otthagyom a
társaságot, vagy, legalábbis úgy teszek, mintha szándékomban állna
elmenni. A házigazda és a háziasszony nem próbáltak meg
tartóztatni, amikor közöltem velük: sürgős ügyeim arra késztetnek,
hogy idő előtt távozzam. Noha a házigazda azt mondta: „Sajnálom”,
nem fejtette ki, hogy pontosan mire gondol, tehát éppúgy
gondolhatta azt is: „Sajnálom, hogy ilyen sokáig maradt.” A
háziasszony pedig noha azt mondta: „Ugorjon be egyszer”, ez azt is
jelenthette, „Ugorjon be egyszer a csatornába”! Az ajtó bezárult
mögöttem, és a lépcsőházban találtam magam.
Egy utolsó esélyt adtam nekik, és vártam még fél órát a
lépcsőházban. De az ajtó zárva maradt, senki se nyitotta ki, hogy
visszahívjon. Lementem az utcára, és lassú léptekkel távolodtam az
épülettől, esélyt adva nekik, hogy utolérjenek. De ilyesmi meg sem
fordult a fejükben, és akadálytalanul eljutottam hazáig.
Hajnalban a bejárati csengő hangjára riadtam. Kinyitottam az
ajtót. Az ajtóban az összejövetel házigazdája állt, aki néhány órával
ezelőtt olyan közönyösen búcsúzott el tőlem. Zavartnak látszott.
- Mindannyian nagyon sajnáljuk, hogy olyan korán ment el —
mondta már az ajtóban.