- Tudja, mi az, hogy demiurgosz?
- Valami görög szó.
- Teremtő szellem. A Platón-iskola hívei szerint mindent úgy intéz,
hogy a lehető legjobb legyen. A gnosztikusok szerint pont fordítva,
mindent úgy, hogy a lehető legrosszabb legyen. - Ön ehhez vagy ahhoz tartozik: – kérdeztem, hogy folytassam a
beszélgetést. A kislány nem folytatott semmit, csak elővett a zsebéből
egy kis plüsstigrist, és odatette maga elé, a sótartó mellé. - Egyikhez sem. Engem csak a kísérletezés érdekel.
A tigris mintha már vedleni kezdett volna. - Tudja, mi az, hogy kísérlet?
- Valami olyasmi, ami nem úgy van, mint normál körülmények
között lenne. - Engem nem érdekel a norma. Veszek két elemet, amelyek
rendszerint nem találkoznak, egymás mellé rendelem ezeket, és
figyelem, mi lesz ebből.
Legyen kedve szerint. Jobban szerettem volna a kislánnyal
beszélgetni, mint vele, de még mellette ülni is jó volt. Gépiesen
megkérdeztem: - Minek?
- Maga ezt nem értheti, mert nem demiurgosz.
- Nem bizony – helyeseltem. – Nem ez a foglalkozásom.
- Ez nem mindenkinek adatik meg. Felsőbb kaszt.
- Kétségkívül – hagytam rá. A kislány a tigris elé tett egy falat
zsemlét, de a tigris nem evett. Mindenáron folytatnom kellett a
beszélgetést ezzel az alakkal. - Már régóta ilyen? – kérdeztem hízelegve.
- Kezdettől fogva.
- Hogy jutott erre?
- Én nem jutottam – felelte sértődötten. – Így születtem.
Nem tudtam mit mondani. Ha jönne a pincérnő a rendeléssel,
kiszabadítana a bajból, bár csak egy pillanatra. De minél később jön
vissza, annál tovább lehetek a kislánnyal. - Magától jött a világra? – kérdeztem bután, csak hogy mondjak
valamit. - Igen, igen. Saját kezűleg.
A kislány már nem foglalkozott a tigrissel. Észrevehetett valamit
fenn a fán, mert figyelmesen nézte a koronáját. Nagyon szerettem
volna látni, mi az, de nem nézhettem oda, mert az illem azt kívánta,
hogy ne fordítsam el a tekintetemet beszélgető partneremről.
blacktrush
(BlackTrush)
#1