Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

Mint jövevény jött ő mégis szent templomainkba;
népe között isten Caesar; kit, bárha a harcban
s békében nagy volt, nem is annyira büszke csatái
s itthoni dolgai és a dicsőség gyors lobogása
tették csillaggá, gyönyörűvé, üstökös újjá,
mint magzatja; mivel nincs Caesar tettei közt más
akkora tett, mint az, hogy az apja e férfiunak lett:
hisz sose több a britannokat is leigázni, papyrus-
termő Nílusnak hétágú áradatába
győztes gályával beevezni, s a bősz numidákat
és a cinyphi Jubát s Mithridates büszke nevével
duzzadozó Pontust a quiritek alá leigázni,
s tartani sok diadalmenetet s érdemleni többet,
mint sarjasztani íly férfit, kinek adva uralmat
nagy kegyet adtatok, égilakók, ti, az emberi fajnak!
Hát hogy földi halandótól ne legyen születése,
apját istenné kellett fölemelni; de látta
Aeneas arany anyja, közelgeni látta a gyászos
véget a főpaphoz, s hogy gyilkos tőr emelődik,
s minden szembejövő istenhez szólt haloványan:
"Nézzétek, hogy a cselt énellenem ott milyen álnok
módon készitik, és mint törnek rá, aki nékem
dardán Iulus utódai közt már egymaga él csak.
Én egyedül legyek így jogos és örök aggodalomban?
Nemrég Tydides sebzett calydoni gerellyel,
s Trója a nem jól védett vár omlott le - gyalázat!
Majd a fiam láttam, hosszan míly messze bolyongott
hányódott a habon, holtak birodalma fogadta,
háboruzott Turnusszal, vagy - jobb, hogyha bevalljuk -
inkább Junóval? De ugyan minek is sorolom föl
nemzetségem sok sérelmét? Aggodalom fog
vissza: a vétkes kardokat, ím, énrám köszörűlik.
Gátoljátok meg gaztettük; a vestai lángot,
papjának megölésével kezetek ki ne oltsa."
Így az egész égnek, de haszontalanul, Venus így sírt,
mind meg is indulnak, de azért nem tudja csapatjuk,
annak a három Nővérnek megtörni szabályát;
ám a közelgő gyászt jelzik nem tompa jelekkel:
mert odafönt, feketült felhők közt, sok hadifegyver
reccsen, trombita bőg, bősz kürtszó jelzi az égből,
hogy gaztett készül; szomorú orcája a napnak
aggódó földnek gyéren küldött le világot;
fáklyák is gyakran gyúltak ki a csillagos égen,
gyakran a felhőkből vércseppek hulltak a földre;
mélykék Lucifer is rozsdával szennyezi képét,
és a magas holdnak szekerét vér szennyezi szintén;
sokhelyt felsivitott bús hangja a styxi kuviknak,
szobrok ivorjából könny hullott, szent ligetekben
énekhang s baljós szózat fenyegetve morajlott.
Hull, de nem engesztelhet az áldozat, ám a belekből