a természet nagy attrakciója a Másság, akkor mi szükségünk
van rá, hogy közeli rokonaink révén tegyük érdekessé? Nem
valami restellni való önszeretet rejlik e mögött? Az igazi
Másságot ugyanis ezzel szemben a madarak jelentik, a maguk
dinoszauruszi leszármazásával és röpképességével. És mégis,
annak révén, hogy kétlábúak, akárcsak mi, valamint főleg látás
és hallás révén tájékozódnak, mint mi, tulajdonképpen jobban
hasonlítanak hozzánk, mint az emlősök, melyek négylábúak,
rejtőzködő természetűek, és a világukat a szagok határozzák
meg.
Az emlősök szerelmeseinek egy kiselefánt az állatkertben is
éppen olyan aranyos, mint egy afrikai nemzeti parkban; csak
annyi a különbség, hogy Afrikában a kiselefánt maga tépdesi
magának a füvet, és közben úgy viselkedik, mintha
oroszlántámadás fenyegetné, illetve hogy a parkban
látótávolságon kívül van a kerítés. Madarakat ketrecbe zárni
azonban nem más, mint a madárlét lényegének a tagadása; egy
sas semmi, ha nem láthatjuk szárnyalni. Következésképp, aki
afrikai madarakra kíváncsi, menjen el Afrikába.
Ha, mint mondani szokás, az egzotikus helyekre tett
utazásoknak az az értelme, hogy „emlékeket gyűjtsünk”, és ha,
mint azt én állítom, az emlékeink alapvetően jó történetekből
állnak, továbbá, ha egy történet attól jó, hogy van benne valami
meglepő, akkor az utazás igazi értelme tulajdonképpen a
meglepetés. Tom bátyámat azonnal meglepetés érte, amint