Jonathan Franzen - A világ végének vége

mert annak idején a közvéleményt az – akkor még nagyon
energikus – Audubon a faj kipusztulásának közvetlen
veszélyével mozgósította. A veszélyeztetett fajok védelméről
szóló 1973-as törvény elfogadásának indítékai között fő szerepe
volt a sasok siralmas helyzetének, a fehérfejű rétisas
megmentése pedig a törvény egyik legnagyobb sikere. Miután a
DDT immár nem tette törékennyé a sastojás héját, a faj
egyedszáma és elterjedtsége olyan drámaian megnőtt, hogy
2007-ben le is vették a veszélyeztetett fajok listájáról. A sas azért
tudott magához térni, mert szívós és leleményes madár, vadász
és dögevő, továbbá nagy távolságokat tud megtenni, új
területeket gyarmatosítva. Nemigen akad még egy madárfaj,
amely kevésbé lenne kitéve annak, hogy földrajzi határok közé
szoruljon. Még ha a globális felmelegedés teljesen kiszorítja is a
mostani életteréről, az alaszkai és kanadai jégtakaró
elolvadásával akár még nőhet is az élettere.
A klímaváltozás azonban nagyon csábító minden szervezet
számára, amely szeretné, ha komolyan vennék. Nemcsak azért,
mert mindenki számára készen rendelkezésre álló mém, de
azonkívül a hatásai valójában felbecsülhetetlenek, ami szintén
üdvös tulajdonság: míg komoly tudományos kutatások több
mint hárommilliárdra teszik az Amerikában évente
ütközésekben elpusztult és kóbor macskáktól megölt madarak
számát, egyetlen madár pusztulása sem írható közvetlenül a
klímaváltozás számlájára, és még sokkal kevésbé bármi olyasmi
rovására, amit egy magánember tett, vagy épp nem tett. (A helyi
és rövid távú időjárási adatok számtalan független változó
összesítésével keletkeznek, és annak, hogy valaki Hummerrel