Egy ilyen probléma megoldása bármely országot próbára teszi,
de kiváltképpen az Egyesült Államokat, amely úgy van
megalkotva, hogy a kormánya gyenge legyen, és az
állampolgárok által elszámoltatható. A progresszív
gondolkodású emberekkel ellentétben, akik úgy látják, hogy
pénzügyi érdekcsoportok mintegy megrontották a demokráciát,
Jamieson felveti, hogy Amerika éppenséggel a demokrácia miatt
cselekvésképtelen klímaváltozási ügyekben. Végtére is a jó
demokrácia az állampolgárok érdekeit szolgálja, márpedig az
olcsó üzemanyag és a globális kereskedelem hasznát a nagy
széngázkibocsátó demokráciák polgárai fölözik le, míg a
szennyezés árát nagyrészt azok fizetik meg, akiknek nincs
beleszólásuk a rendszer működésébe: a szegényebb országok, a
jövendő nemzedékek, és más fajok. Más szóval, az amerikai
választópolgár csupán észszerűen viselkedik, és a saját érdekei
szerint jár el. Egy Jamieson által idézett felmérés szerint az
amerikaiak több mint hatvan százaléka gondolja úgy, hogy a
klímaváltozás más fajokat fog sújtani, és a jövendő
generációkat, míg csupán harminckét százaléka hiszi, hogy ők
maguk is szenvedni fognak tőle.
Nem lenne-e elvárható, hogy a más emberek, és a még meg
sem születettek iránti felelősségünk radikálisabb lépésekre
ösztönözzön bennünket a klímaváltozás megakadályozására? A
probléma abban rejlik, hogy a klímaváltozás tekintetében mit
sem számít, hogy valaki autóval jár dolgozni, vagy kerékpárral.
Az üvegházi gázok kibocsátása olyan hatalmas mértékű, a
mechanizmusok pedig, amelyek révén a kibocsátott gáz
befolyásolja a klímát, olyan áttételesek, a hatások pedig annyira
blacktrush
(BlackTrush)
#1