Jonathan Franzen - A világ végének vége

északnak tartó madarak évezredek óta itt pihennek meg,
mielőtt nekivágnának, hogy átkeljenek a Dinári-hegységen a
költőhelyük felé, majd visszafelé megint itt állnak meg a
Földközi-tenger átrepülése előtt.
Enver Hodzsa negyven esztendeig tartó kommunista
diktatúrája alatt Albánia páratlanul szigorú rendőrállam volt,
ahol ma is gomba alakú betonbunkerek ezrei lepik el a tájat,
hogy lezárják az ország határait. A totalitárius diktatúra
összetörte az albán társadalom struktúráit, és eltaposta
hagyományait, ugyanakkor a madarakra nézve ezek az évek
történetesen szép idők voltak Albániában. A vadászat és a
fegyvertartás kiváltságát Hodzsa teljesen kisajátította magának
és néhány bizalmas cimborájának. Vadászkastélya is volt a
tengerparton, ahol kerek egy hetet töltött minden évben. (A
Természetrajzi Múzeumban ma is ki vannak állítva Hodzsa és
más politikai bizottsági tagok madártrófeái.) A maréknyi vadász
azonban természetesen nem sok kárt tett az átvonuló milliós
madárcsapatokban, az ország elmaradott tervgazdasága pedig,
miközben a pártvezetés a külföldi turistákat is távol tartotta a
tengerparttól, gondoskodott róla, hogy a gazdag parti élőhely
érintetlen maradjon.
Hodzsa 1985-ben bekövetkezett halála után az országban
megkezdődött a piacgazdaságba való átmenet keserves
korszaka, s egy időben szinte teljes anarchia uralkodott, amikor
a fegyverraktárakat is feltörték, és a lakosság széthordta a
katonai készleteket. Az emberek a rend helyreállítása után is
megtartották a fegyvereket, az ország népe pedig érthető
módon továbbra is idegenkedett mindenféle szabályozástól.