hétig sztrájkoltak (vannak helyek, ahol hónapokat hagynak ki) és fényes nappal lehetett
patkányokat rohangálni látni a szeméthegyek körül. Nem egy szanatórium...
A Legfontosabbat majdnem elfelejtettem
Maga az élet, amit addig tanultam...
És a valóság, ami arcon csap egy
napon
Erről majdnem megfeledkeztem örökre. Ez, Ez egy fontos pillanat volt, amikor is vagy
hatvanunk, mind hallgatók egy lerobbant, iskolának használt épületben, egyszerre jöttünk
rá, hogy az, amit mi valaha AZ életnek ismertünk, nos AZ megszűnt létezni.
Hajnali 1:06 van. Épp most jöttem ki a zuhanyból, a feleségem meg a fiam alszanak. Éppen
dörzsöltem be a sampont a hajamba, és azt vettem számba, mit is írtam ide a mai
üzenetembe, amikor is belém nyílalt annak a pillanatnak az emléke, amikor is többed-
magammal együtt tudatosult bennünk, hogy ami körülvesz bennünket nem csak az
összeomlás, hanem hogy egy világ megszűnt létezni, az, hogy nem egy tornádó
vágtatott át világunkon, hanem egy hosszú, el nem múló jégkorszak vette kezdetét.
Pontosan olyan módon értettük ezt meg, mint ahogy a gyerek megérti a fotoszintézist:
Egy tanár hidegen elmagyarázta nekünk, még táblázatai is voltak.
Tegnap 5 órát aludtam, 2-t tegnapelőtt. Szombaton semmit. Már hozzászoktam. Egyetemi
határidők, éjszakázás a CAD 3D-rajzaira várva, könyörtelen világ ez itt körülöttünk, senkit
nem érdekel, mi eszi a lelked, csak teljesíts az elvárásoknak megfelelően, és azok mindig
magasak. 4 éve történt, majd egy évvel a 2001 decemberében beütött krízis után.
Társadalomtudomány-óra volt és a tanár éppen a különböző társadalmi
elrendezkedések piramisait magyarázta.
Istenem, most is látom magam előtt. Még a könyveinkben is benne voltak azok az átkozott,
kegyetlen piramisok. Az első, a példapiramist két vízszintes vonal szelte 3 részre, az elitet, a
középosztályt és a szegény, proletár rétegeket ábrázolva.
A tanár elmagyarázta, hogy a piramis középső szelete, a középosztály, mintegy ütközési
zónaként nyeli el a gazdagok és a szegények között felgyülemlő társadalmi feszültséget. A
második piramis kövér középső szeletet ábrázolt, vékony alsó és felső szelettel, kétirányú
nyilakkal ábrázolva, hogy az osztályok közötti mobilitás útja nyitva áll. Ez volt a klasszikus
demokratikus kapitalista társadalom sémája. A harmadik fajta csak annyiban különbözött
ettől, hogy a piramis kissé laposabb volt, azt jelképezve, hogy az alja és a csúcsa közötti
különbség nem olyan nagy. Ez az Európai Nyugati, szocialista-jellegű társadalmakat
jelképezte. E három ábra között nem volt nagy az eltérés.