Erő és reziliencia kontra összeomlás és vereség
A hanganyagot itt hallgathatod meg:
https://bit.ly/levinetrauma
Kuponkód: TRAUMA_GY_AUDGyakorlat
Amikor megsemmisítő élményben van részünk vagy megaláznak
minket, általában összeomlik a testünk: előreesik a vállunk, szemünket a
földre szegezzük, és testünk a rekeszizmunk tájékán a hasunkba roskad.
Most azt fogjuk megtapasztalni, milyen érzés ez a magunkba roskadás. Ha
jónak látjuk, idézzünk föl egy alkalmat, amikor valamiképpen vereséget
szenvedtünk vagy megszégyenültünk. Összpontosítsunk a képre, és
érezzük, hogyan roskad össze a testünk.
Ne küzdjünk az összeomlás ellen, hanem engedjük a testünket
apránként egyre jobban összezuhanni, és közben mindvégig kísérjük éber
figyelemmel a folyamatot. Amikor elérünk oda, amit a végpontnak hiszünk,
és nem tudunk tovább roskadni, egyenesedjünk ki.
Gerincünk legalsó csigolyájával kezdjük. Nagyon lassan, csigolyáról
csigolyára emeljük magunkat függőleges helyzetbe. Először a derekunkat
egyenesítsük ki. Majd folytassuk, egyenesedjünk ki a hátunk közepéig.
Húzzuk ki magunkat és emeljük föl a fejünket. Teljesen kiegyenesedtünk.
Olyan érzés, mintha sorban egymásra pakolták volna a csigolyáinkat.
Most képzeljük el, hogy egy láthatatlan zsineg lép ki a fejünk tetején,
amely fölfelé, az ég felé húz minket, hogy még jobban megnyúljon fölfelé a
teljes gerincoszlopunk. Figyeljünk a mellkasunkban ébredő érzetekre is,
észleljük-e a nyitottság vagy a tágulás érzetét, és talán még valamiét, amit
büszkeségként azonosíthatunk. A lényeg tehát az, hogy ne tiltakozzunk az
összeroskadás ellen, hanem engedjük, hogy teljesen végbemehessen a
folyamat.