érzékelését-tartását, és megértik, mire van szüksége a gyereknek az
egészséges szexualitás kifejlődéséhez, a kínos helyzetek és feszültségek
fesztelen családi kapcsolatokká alakulnak át. A szülők ekkor a gyerek
bármely fejlődési szakaszában felszabadultan mutathatják ki a
gondoskodásukat és a szeretetüket, mert a viselkedésüknek nem lesz sem
romantikus, sem szexuális színezete.
Ha ez így történik, akkor a pubertáskor elérkeztével a tinédzser kisebb
valószínűséggel érzi magát ügyetlennek a szerelmi kapcsolataiban, és nem
fog a kényszeres promiszkuitásba menekülni, hogy így elégítse ki igényét
az iránt a szeretet iránt, amelyet az elutasító, elfojtó szülő nem tudott neki
megadni, vagy hogy újra eljátssza szexuális határai megsértését. Ily módon
elkerülhető tehát, hogy a szexuális trauma generációról generációra
szálljon, és az életigenlés új hagyománya örökíthető tovább.