Hatodik fejezet
Spiritualitás és trauma. Út az ébredéshez
Több buddhista és taoista hagyomány szerint a szexben, a
meditációban, a halálban és a traumában ugyanaz a lehetőség rejlik. Ezek a
nagy átjárók – a teljes önátadás és az ébredés katalizátorai. A legtöbben
sajnos nem vagyunk felkészülve arra, hogy éljünk a lehetőségekkel,
amelyeket ezek a nagy hatású tanítók kínálnak.
Nézzük először a szexet. Bár egy-egy pillanatra sokan megtapasztalták
már a szexuális extázist, a Viagra utáni nyugat a bizsergésre, a csábításra és
a teljesítményre helyezi a hangsúlyt, és ez gyakran elhomályosítja a szex
által kínált mély érzelmi és spirituális önátadás lehetőségét.
A meditáció is elvezethet a felébredéshez, de mivel a meditációs
gyakorlat révén átélhető „egóhalál” csak hosszú évek kitartó munkájával
érhető el, ezzel a módszerrel nagyon kevés ember ér célt.
A haldoklás folyamata az utolsó lehetőségünk, hogy megbékéljünk
önmagunkkal, ám ezt újabban javarészt az orvosoknak, a gyógyszereknek
és a gépeknek adtuk át. Még abban az esetben is, ha a környezet támogató
és tudatos, és bekövetkezhetne az önátadás spirituális aktusa, ezt az
időszakot túl gyakran beárnyékolja a szomorú bűntudat, hogy az önátadás
nem történt meg már korábban.
Önátadás és átalakulás
A trauma az ébredéshez vezető negyedik út. Amikor feldolgozzuk a
traumánkat, és így megszabadulunk tőle, csakúgy, mint az újszülött
gyermek, mi is egy bizonytalan világgal nézünk szembe. Ebben a világban
nincs már meg a biztonság illúziója, és nem tehetünk mást, kénytelenek
vagyunk a létezés egy egészen más módját megtanulni. Amikor belépünk
ebbe a világba, hamar kiderül, hogy ösztönös energiáink nem korlátozódnak
a menekülésre vagy a féktelen erőszakra. Ezek a mi hősi energiáink. És
munkára foghatók! A traumából való gyógyulás során felszabaduló
energiák a kreatív, művészi és költői érzékenységünket táplálják, és
mozgósításukkal intellektuális téren is kiteljesíthetjük magunkat.