Mentálisan is legyünk jelen. A viselkedésünkkel és a szavainkkal
segíthetünk az illetőnek, hogy levezesse az energiát. Nyugtassuk meg, hogy
egyáltalán nem baj, hogy remeg, sőt kifejezetten előnyös, mert segít neki a
sokk feloldásában. Amikor a remegés alábbhagy, meg fog könnyebbülni, és
melegség áradhat szét a kezében és a lábában. A légzése mélyebbé és
könnyebbé válhat. Ez a kezdeti szakasz akár tizenöt-húsz percig is eltarthat.
Mi se maradjunk egyedül. Ha szükséges, később kérjünk meg
valakit, hogy segítsen nekünk feldolgozni az eseményt.
Második szakasz
Miután a sérült hazakerült vagy kórházba szállították
Hagyjunk időt a történtek feldolgozására. A sérült továbbra is
maradjon nyugalomban, és pihenjen, amíg el nem múlt az akut sokkreakció.
Ha az ember megsérül, mindig ajánlatos kivennie egy-két szabadnapot,
hogy összeszedhesse magát. Ez még akkor is fontos, ha a sérülése szerinte
nem indokolja az otthonmaradást. Ez az ellenállás gyakori tagadási
mechanizmus, egyúttal védekezés a tehetetlenség érzése ellen.
A gyakori sérülések, például az ostorcsapás-sérülés tünetei romlanak,
és sokkal hosszabb gyógyulási időt vesznek igénybe, ha kimarad ez a
felépülési szakasz. Egy-két nap pihenéssel meg lehet előzni a bajokat.
Ítélkezés nélkül engedje meg, hogy a sérült azt érezze, amit érez. A
baleset túlélőjében valószínűleg feltolulnak az érzelmek, például a düh, a
félelem, a gyász, a bűntudat, a szorongás. Testi érzeteket is tapasztalhat,
például remegést, hidegrázást stb. Teljesen rendben van ez is.
Harmadik szakasz
A trauma elérésének és újratárgyalásának megkezdése
Ez a szakasz gyakran egybeesik a másodikkal, és elengedhetetlen
ahhoz, hogy hozzáférjünk a trauma tárolt energiájához, majd pedig teljesen
felszabadíthassuk azt. Fontos, hogy az átélt perifériás képeket, érzéseket és
érzeteket is segítsük a sérültnek felidézni, nem csak azokat, amelyek
közvetlenül kapcsolódnak az eseményhez.
Koncentráljunk az érzetekre. Tartsuk szem előtt mindegyik
szakaszban, hogy amikor a sérült felidézi a tapasztalatait, zaklatottá vagy