izgatottá válhat. Megváltozhat és felgyorsulhat a légzése; szaporábban
verhet a szíve vagy izzadni kezdhet. Ilyenkor ne beszéljünk többet az
élményről, hanem kérjük meg, hogy arra összpontosítson, amit a testében
érez, például: „Fáj a nyakam”, vagy „Hányingerem van”. Ha nem vagyunk
biztosak benne, mit érez, kérdezzünk rá.
Engedjük felszabadulni az energiát. Amikor úgy látjuk, hogy az
illető megnyugodott és ellazult, beszéltessük részletesebben az élményeiről
és az érzeteiről. Lehet, hogy enyhe remegést és rázkódást tapasztal, de
nyugtassuk meg, hogy ez természetes. Mutassunk rá, hogy csökken az
aktivációs válasz, és most azt próbáljuk elérni, hogy az energia lassan
felszabaduljon és távozzon. Ezt a folyamatot titrálásnak nevezzük – azaz kis
lépésekkel haladunk előre.
A trauma megelőzése gyermekeknél
Azok közül a gyermekkori traumatikus események közül, amelyek
később testi tüneteket és érzelmi problémákat okozhatnak, az orvosi
beavatkozások jelentik a legnagyobb kockázatot. Sok kórházban ugyan nem
szándékosan, mégis fokozzák az amúgy is rémült gyermek félelmét. Egyes
rutineljárások előkészítéseként a csecsemőket pólyához hasonló eszközbe
rögzítik, hogy ne mocorogjanak. Ha azonban egy gyermek annyira küzd,
hogy le kell kötözni, akkor ezt káros következmények nélkül nem lehet
megtenni vele. Ugyanez vonatkozik a halálra rémült gyerek altatására is,
amit addig nem lenne szabad elvégezni, ameddig a gyerek meg nem
nyugodott. Ha ilyen állapotban altatják el, szinte biztosan traumatizálódik,
gyakran súlyosan. A gyerekeknél még az érzéstelenítésben végzett beöntés
vagy hőmérőzés is traumát okozhat.
Az orvosi beavatkozásokkal kapcsolatos traumák nagy része
megelőzhető, ha az egészségügyi szakemberek
- bátorítják a szülőket, hogy maradjanak gyermekükkel
- amit csak lehet, előre elmagyaráznak
- addig nem végzik el az adott beavatkozást, ameddig a gyermek meg
nem nyugodott.