- Erről Kato lovag jut eszembe, Astrid Lindgren mesefigurája – mondja.
- Neki volt kőből a szíve. Be kéne dobnunk a folyóba, ahogy Mio is tette.
- Hát akkor dobd – mondja neki Svante.
De Greta habozik. - Arra gondolok, hogy évmilliók kellettek ahhoz, hogy pont ez a kő ide
kerüljön a folyópartra. Meg arra, hogy lehet, hogy jön valaki, aki meglátja
és nagyon megörül neki. - Ááá – mondja Svante villámgyorsan. – Nekünk, embereknek annyi
minden megadatott, aminek örülhetünk és amiért hálásak lehetünk. Nem
érdemlünk többet.
Greta fogja a fekete követ és teljes erejéből elhajítja a folyó közepébe.
Roxy összerezzen és utána akar iramodni, de szinte ugyanabban a
pillanatban meg is torpan, ottmarad a parton, és csak nézi, ahogy a víz
gyűrűi eltűnnek a dübörgő örvényben.
blacktrush
(BlackTrush)
#1