KILENCVENEDIK JELENET
Valami nagyon nagy és rendkívül váratlan
dolognak kell történnie
Másnap reggel lényegesen hűvösebb van. Szitál az eső, teljesen más
időjárás érkezett a hegyek felől. Követik az ösvényt a Troll-tó felé, Roxy
cikcakkban rohangál fel-le a hegyoldalon. A táj olyan, mintha a Muzsika
hangja és A Gyűrűk Ura keveredne. A völgy két oldalán égbe törő,
felhőkarcolókhoz hasonlító hegyek aljában hatalmas sziklatömbök
szunnyadnak a zöld fűben. Mindent elborítanak a sárga virágok.
Greta napról napra erősödik. Beszél az iskolasztrájkról, és újra és újra azt
kérdezi, mit tegyen.
- Bármi történjen is, a legfontosabb, hogy mindent egyedül kell tenned –
mondja neki Svante már vagy huszadszor. – Minden kérdésre tudnod kell
válaszolni. És kell hogy legyenek érveid, jó válaszaid. Az újságírók
mindenre rá fognak kérdezni. - Mi fognak kérdezni?
- Azt, amit már mondtam – válaszolja Svante.
- De mondj még valamit. Mit kérdezhetnek? Játsszuk azt, hogy te vagy
az újságíró. - A szüleid beszéltek rá, hogy ezt csináld? Ezt fogják folyton
kérdezgetni. - Hát akkor egyszerűen azt válaszolom nekik, ami az igazság. Hogy én
befolyásoltalak titeket, nem pedig fordítva. - Pontosan – vágja rá Svante.
Greta folytatja: - Elég, ha megnézik a Twitter-oldalam, megnézhetik, mit írtam. És csak
azért, mert félénk és visszahúzódó vagyok, attól még nem egy