megvitatjuk, hogy mit lehetne tenni. Mi beszélünk, Greta hallgat. Már
senkivel nem beszél, csak velem, Svantéval és Beatával. Mi hárman
beszélünk felváltva a részletekről.
Egy-egy ilyen találkozón olykor akár hat személy is részt vett, és bár
valamennyien támogatni és segíteni akarnak minket, úgy tűnik, még sincs
számunkra segítség.
Legalábbis egyelőre még nincs.
Sötétben tapogatózunk.
Greta már két hónapja alig eszik, és ez idő alatt majdnem tíz kilót fogyott,
ami elég sok, ha valaki eleve vékonyka volt. Lecsökkent a testhőmérséklete,
a pulzusa és a vérnyomása az éhezés határozott jelét mutatja.
Már nem képes lépcsőt járni, és az elvégzett depresszióteszteken
kiugróan magas pontszámokat ér el. Magyarázni kezdjük neki, hogy fel kell
készülnünk arra, hogy be kell feküdnie a kórházba, és pontosan leírjuk,
hogyan lehet táplálékot juttatni az emberi szervezetbe anélkül, hogy az
illető enne. Azaz infúzióval.