Oded Galor - Az emberiség utazása

számított, amelyeket királyi rendeletek szabályoztak. 6 Mivel ezen monopóliumok
Angliában eleve ellehetetlenítették a versenyt és a szabad vállalkozások
létrejöttét, az ilyen monopólium alá tartozó iparágakban semmilyen új
technológiai fejlesztés nem történt.
Ahogy általában az uralkodók, az angol királyok is ellenségesen viseltettek a
technológiai változásokkal szemben, és meg is hiúsították a technológiai fejlődést
a királyságukban. Ehhez kapcsolódik egy híres ironikus példa a brit textilipar
kései indulásáról. 1589-ben I. Erzsébet királynő nem volt hajlandó megadni a
szabadalmat William Lee anglikán papnak az általa feltalált kötőgépre. Attól
tartott ugyanis, hogy az új találmány kártékony hatással lesz a kézikötők céheire,
ami pedig munkanélküliséghez és zavargásokhoz vezet. Miután az angol királynő
elutasította, Lee áttelepült Franciaországba, ahol IV. Henrik örömmel megadta
neki a hőn áhított szabadalmat. Néhány évtizeddel később William Lee öccse
visszahajózott Nagy-Britanniába, hogy eladja a helybélieknek azt a korszerű
technológiát, amelyre később az egész brit textilipar épült.
A 17. század végén viszont Nagy-Britannia politikai berendezkedése
radikálisan megváltozott. II. Jakab azon szándéka, hogy megszilárdítsa
abszolutista uralmát, valamint hogy áttért a római katolikus hitre, óriási ellenállást
váltott ki. A király ellenfelei pedig meg is találták a megmentőjüket III. Orániai
Vilmos személyében, aki a Holland Köztársaság legtöbb tartományának
helytartójaként uralkodott (valamint Mária hercegnő, a király legidősebb
leányának férje volt). Arra biztatták, hogy ragadja magához a hatalmat Nagy-
Britanniában. Vilmos eleget tett a felkérésnek, leváltotta apósát, majd III.
(Orániai) Vilmos néven Anglia, Írország és Skócia királya lett. Ez a puccs, az
úgynevezett dicsőséges forradalom, ugyanis tévesen úgy tartották, hogy nagyon
kevés vérontással járt, alapjaiban változtatta meg Nagy-Britannia politikai
erőviszonyait: külföldi királyként, angliai támogatás nélkül III. Vilmos olyan
mértékben függött a parlamenttől, ahogy az elődje nem.
1689-ben a király elfogadta a Jogok nyilatkozatát (Bill of Rights). Ez
megszüntette az uralkodónak azon jogkörét, amely alapján feloszlathatta a
parlamentet, adókat emelhetett, és mozgósíthatta a hadsereget a parlament
hozzájárulása nélkül. Anglia ezzel alkotmányos monarchia lett. A parlament
viszonylag széles társadalmi rétegek érdekeit képviselte, többek közt a
kereskedők egyre erősödő osztályát, Nagy-Britannia pedig olyan befogadó
intézményrendszert állított fel, amely védte a magántulajdonhoz való jogot,
támogatta a magánvállalkozásokat, és céljai közt szerepelt az esélyegyenlőség
megteremtése, valamint a gazdasági növekedés.
A dicsőséges forradalmat követően Nagy-Britannia minden erejével igyekezett
felszámolni a monopóliumokat. A Királyi Afrika Társaság, amelynek II. Károly
király monopóliumot biztosított az afrikai rabszolga-kereskedelemre, csak egy