Oded Galor - Az emberiség utazása

volt azon társaságok közül, amely veszített gazdasági erejéből. A parlament új
törvényeket fogadott el, amelyek segítették a gazdasági versenyt, illetve
támogatták az ipari szektor növekedését, s ezzel gyengítették az arisztokrácia
gazdasági erejét. Csökkentették például az ipari kemencék adóját, ugyanakkor a
termőföldre, ami főként a nemesség tulajdonában volt, nagyobb adót vetettek ki.
Ezek a reformok, amelyek akkoriban kizárólag Nagy-Britanniában valósultak
meg, olyan erős ösztönzést adtak a gazdaságnak, amihez fogható sehol nem volt
Európában. Spanyolországban például a mindenkori uralkodó foggal-körömmel
ragaszkodott a transzatlanti kereskedelemből származó profithoz, amiből gyakran
háborúkat pénzeltek, illetve luxuscikkeket vásároltak. Nagy-Britanniában viszont
a nyersanyagok, áruk és afrikai rabszolgák transzatlanti kereskedelméből
származó profiton a kereskedők széles rétege osztozott, következésképpen ennek
nagy része a tőkefelhalmozást és a gazdasági fejlődést szolgálta. Ezek a
beruházások vezettek az ipari forradalom példátlan léptékű technológiai
újításaihoz.
Nagy-Britannia pénzügyi rendszere szintén drámai változásokon ment
keresztül ebben az időszakban, ami további lökést adott a gazdasági fejlődésnek.
III. (Orániai) Vilmos király itt is meghonosította a szülőföldjén, Hollandiában már
sikeresen működő, fejlett pénzügyi intézményeket, úgymint a
részvénytársaságokat és az államkötvényeket, valamint létrehozta a központi
bankot. Ezen reformok némelyike bővítette a nem arisztokrata származású
vállalkozók számára is az elérhető hitelek körét, illetve arra ösztönözte a brit
kormányt, hogy sokkal fegyelmezettebben kezelje a kormányzati kiadások és az
adóbevételek közötti egyensúlyt. A parlament sokkal szigorúbban felügyelte az
államadósság kezelését, illetve képviselte az államkötvény-tulajdonosok – vagyis
a koronának kölcsönző állampolgárok – érdekeit, és beleszólhatott a fiskális és a
gazdaságpolitikát érintő döntésekbe. Mindezek hatására Nagy-Britannia
hitelképessége sokat erősödött a nemzetközi pénzpiacon, így olcsóbban jutott
hitelhez, mint más európai királyságok.
De az, hogy az ipari forradalom Angliában vette kezdetét, valószínűleg más,
jóval korábbi intézményi változásoknak is köszönhető. 7 Ahogy a második
fejezetben említettem, a 14. században a fekete halál a Brit-szigetek lakosságának
csaknem 40 százalékát ragadta el. Ezután a mezőgazdasági munkások hiánya
javította a jobbágyok alkupozícióját, az arisztokrata földbirtokosoknak meg
kellett emelniük a földművesek bérét, hogy azok ne vándoroljanak el a földekről
a városokba. Utólag már látjuk, hogy a pestis volt az, ami megadta a
kegyelemdöfést a feudalizmusnak, Anglia politikai intézményrendszerében pedig
ezután egyre inkább túlsúlyba kerültek a befogadó vonások, és kiszorították a
kizsákmányoló jegyeket. Decentralizálták a politikai és gazdasági hatalmat,
ösztönözték a társadalmi mobilitást, és a társadalom egyre több rétege kapta meg