Oded Galor - Az emberiség utazása

elhurcolták őket rabszolgának. Ahogy az előző fejezetben láttuk, az ipari
forradalom közepén a gyarmatokkal folytatott kereskedelem tovább mélyítette az
amúgy is óriási gazdasági szakadékot. Noha a gyarmatosítók megjelenése az
őslakosokra nézve gyakran pusztító és borzalmas következményekkel járt, nem
nehéz belátni, hogy hosszabb távon azok a politikai és gazdasági intézmények,
amelyeket a gyarmatosítók – elsősorban Nagy-Britannia, Franciaország,
Portugália és Spanyolország – kényszerítettek rá a gyarmatokra, majd hagytak
hátra maguk után, sokkal mélyebb szinten befolyásolták a korábbi gyarmatok
életszínvonalának alakulását.
Észak-Amerika, Ausztrália és Új-Zéland hatalmas, viszonylag ritkán lakott és
technológiailag fejletlen régióiban gyors gazdasági növekedés indult be, miután
gyarmattá váltak, jóllehet ennek a növekedésnek nem elsősorban az őslakosok
voltak a nyertesei, hanem az Európából a gyarmatokra nagy számban áttelepülő
népesség. Ugyanakkor a sűrűn lakott Közép- és Dél-Amerikában, ahol
Kolumbusz megjelenése előtt fejlett civilizációk alakultak ki – az azték, az inka
és a maja kultúra egykori otthona –, sokkal lassabb volt a gazdasági fejlődés a
modern korban, és Európa egykori észak-amerikai gyarmatai pillanatok alatt
maguk mögött hagyták őket. 17
Ez meglehetősen váratlan fordulat volt. A francia filozófus, Voltaire sokak
nevében beszélt, amikor lekicsinyelte a britek és a franciák veszekedését az
észak-amerikai gyarmatokon, mondván, hogy „pár hektár havon” vitatkoznak. A
hétéves háború (1756–63) végül Nagy-Britannia győzelmével zárult. Az ezt
követő területi tárgyalások alatt sokan arra az álláspontra helyezkedtek, hogy
Nagy-Britannia jobban tenné, ha Franciaország karib-térségbeli területeit
követelné magának, ahol az ültetvények és a rabszolgákkal működtetett
gazdaságok óriási profitot termelnek, ahelyett, hogy az észak-amerikai területeket
tartja meg, amelyet a gyarmati háborúk teljesen feldúltak. 18 De aztán később ez a
„pár hektár hó” a világ leggazdagabb régiója lett. Ennek a fordulatnak az okait
sokan kutatják, és az utóbbi évtizedekben komoly tudományos vita lángolt fel a
témában. Hogyan hat a gyarmatosítás a hosszú távú fejlődésre? Miért lesznek
egyes gyarmatokból gazdag országok, miközben mások szegénysorban
maradnak?
Az egyik elmélet arra a tényre összpontosít, hogy a legtöbb volt gyarmat
egyszerűen megörökölte gyarmatosítója jogrendjét. Az egykori brit gyarmatok és
protektorátusok, például Ausztrália, Kanada, Hongkong, India, Új-Zéland és
Szingapúr az angolszász típusú jogrendet vette át, míg az egykori spanyol és
portugál gyarmatok, úgymint Angola, Argentína, Bolívia, Brazília, Chile,
Kolumbia, Indonézia és Mexikó a kontinentális jogrendet, különböző
változatokban. Az angolszász jogrend erősebb védelmet biztosít a befektetőknek
és a magántulajdonnak; empirikus tanulmányok is kimutatták, hogy az angolszász