az új keresztény felekezetek, amelyek leginkább Németországban, Svájcban,
Franciaországban, Angliában, Skóciában és Hollandiában erősödtek meg, illetve
később elterjedtek Észak-Amerikában is – valamint idesorolhatjuk még a
reformáció előtti időkből a ciszterci rendet is –, mind olyan kulturális jegyek
erősítését ösztönözték, mint a mértékletesség és a szorgalmas munkavégzés,
vagyis amelyeket általában a gazdasági növekedéshez társítunk. 3
Valójában a protestantizmus vetette el a magját annak a modern vélekedésnek,
hogy a kulturális háttér szoros kapcsolatban állhat a gazdasági növekedéssel.
Ennek legismertebb példája a német szociológus, Max Weber 1905-ben publikált,
A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című nagy hatású munkája. Weber
amellett érvelt, hogy a protestantizmus nagyban hozzájárult ahhoz a
meggyőződéshez, miszerint ha valaki ebben a világban képes nagy vagyont
felhalmozni, az valószínűleg eljut a mennyországba. Ez pedig legitimizálta a
vagyont mint önmagában is értékes célt, ugyanakkor a tétlenséget és a henyélést
szégyenletesnek minősítette. Ezek alapján Weber azt állította, hogy a protestáns
etika tulajdonképpen a nyugat-európai „kapitalizmus szellemének” igazi forrása.
Weber kritikusai elsősorban azt kifogásolták, hogy az eszmék erejét
fontosabbnak tartotta a kapitalizmus kialakulásában, mint azokat az anyagi
természetű erőket, amelyeket Marx hangsúlyozott. Ennek ellenére bőséggel
találhatunk olyan bizonyítékokat, amelyek alátámasztják azt a vélekedést, hogy a
„protestáns etika” valóban fontos szerepet játszott azon kulturális vonások
megerősödésében, amelyek előmozdíthatják a gazdasági növekedést. A 19.
században Poroszországnak azon régióiban például, ahol viszonylag magas volt a
protestánsok aránya, többen tanultak meg írni-olvasni, és a gazdasági növekedés
is erősebb volt, mint más tartományokban, és mivel a protestánsok inkább
hajlottak arra, hogy az oktatásba invesztáljanak, ez a mozgalom hosszú távon is
hozzájárult a gazdasági jólét kialakulásához. 4 Sőt, az egykori Német-római
Birodalom jelenlegi területének vizsgálata azt sugallja, hogy ma összefüggés van
a protestantizmus és aközött, hogy valakiből nagyobb valószínűséggel lesz
vállalkozó. 5
De a protestáns etika fontosságától függetlenül is meglehetősen nyilvánvalónak
tűnik, hogy a kultúra kulcsfontosságú, olykor kritikus szerepet játszik a gazdasági
fejlődés folyamatában.
A kultúra ereje
A kulturális sajátosságok – a közös értékek, normák, hitrendszerek és
preferenciák, amelyek a társadalomban uralkodnak, és nemzedékeken át
fennmaradnak – általában erősen befolyásolják az adott társadalom fejlődését.
Konkrétan a kultúrának azon aspektusai bírnak jelentős gazdasági hatással,