Oded Galor - Az emberiség utazása

amelyek a lakosságot az erős családi kötelékek, a személyek közötti bizalom, az
individualizmus, a jövőorientált gondolkodás, illetve a humántőkébe történő
befektetés felé vagy ezekkel ellentétes irányba terelik. 6
Persze a kulturális és a személyes vonások közötti határvonal gyakran
elmosódik. Egyesek talán azért tartják olyan fontosnak gyermekeik iskoláztatását,
mert a társadalom vagy az etnikai csoportjuk, esetleg a vallási felekezetük ezt
roppant nagy értéknek tartja, másokat viszont inkább a személyes értékrendjük
irányít, amely az élettapasztalatukat, a neveltetésüket, illetve a családi hátterüket
tükrözi. Mindenesetre az egyén érték- és hitrendszere, valamint preferenciái csak
nagyon ritkán függetlenek a társadalmi és a kulturális kontextustól. És ha ezen
normák variációi egyértelműen összefüggenek valamely etnikai, vallási vagy
társadalmi csoportéival, akkor joggal feltételezhetjük, hogy ezek nagyrészt inkább
kulturális, mintsem egyéni értékrendek megnyilvánulásai. Vagyis helyesen
tesszük, ha a kulturális komponens segítségével próbáljuk megérteni az egyes
csoportok közötti egyenlőtlenséget.
Lássuk tehát, hogyan alakultak ki és maradtak fenn az egyes kulturális
vonások, és miként hatottak a társadalmak fejlődésére az emberi történelem
folyamán!
A zsidóság önmagában kiváló példát szolgáltat egy olyan kulturális
sajátosságra, amely meglehetősen spontán alakult ki, majd sokáig fennmaradt,
mivel számos előre nem látható előnnyel bírt, és mint kiderült, hosszú távú
hatásai is voltak. Csaknem kétezer évvel ezelőtt a zsidóságon belüli rivális
mozgalmak között dúló hatalmi harcok közepette több zsidó bölcs szorgalmazta
az általános írástudás elterjesztését a férfiak körében. Ennek a gondolatnak a
legismertebb támogatója Simeon ben Setah rabbi volt az i. e. 1. században, illetve
Josua ben Gamla főpap, nagyjából egy évszázaddal később, akik ragaszkodtak
hozzá, hogy minden zsidó szülő számára kötelező legyen a fiúgyermekek
iskoláztatása. Amint azt már az 5. fejezetben említettem, ez a doktrína komoly
fejtörést okozott a házaspároknak, hiszen abban az időben szinte senki nem tudott
írni-olvasni, csak nagyon kevés olyan szakma létezett, amelyhez szükség volt erre
a készségre, és a legtöbb háztartás sem azt nem engedhette meg magának, hogy a
fiúgyermek ne vegye ki a részét a munkából, sem pedig az oktatást nem tudták
kifizetni. 7
Az ilyesfajta kulturális kezdeményezések gyakoriak az emberi társadalmakban,
de csak nagyon ritkán bizonyulnak oly sokáig életképesnek, hogy hosszú távon
jelentős kulturális változást idézhessenek elő. 8 Csakhogy ebben az esetben egy sor
esemény összjátéka következtében ez a kulturális változtatás nagyon is kiállta az
idők próbáját. A Római Birodalom elleni nagy lázadás (i. sz. 66) után a rómaiak
lerombolták Jeruzsálemet és a zsidók templomát. A zsidóság számos ága kihalt,
például a szadduceusok – papokból álló elit –, valamint a zelóták, akik a zsidóság