Oded Galor - Az emberiség utazása

Az emberek olyan hagyományokat és normarendszereket alakítottak ki,
amelyek szabályozzák például az étrendet, a tulajdonjogokat, a társadalmi
kohéziót, a család szerkezetét, illetve a nemi szerepeket. Az adott társadalmakban
élők sokszor úgy vélik, hogy ezek a hagyományok időtlen, alapvető igazságokon
alapulnak, és ezért ragaszkodnak hozzájuk, és fenntartják őket, anélkül hogy
ismernék ezek eredeti célját, vagy megértenék azokat az adaptív okokat, amelyek
miatt egyáltalán kialakultak. 10 Az a pszichológiai beállítottság, hogy a kulturális
normákat úgy fogadjuk el, hogy eszünkbe sem jut megkérdőjelezni az alapjaikat,
túlélési előnyt jelentett. Az olyan társadalmak, amelyek nem rendelkeztek
semmilyen tudományos ismerettel az emberi test működéséről, a kollektív
tudatról vagy az adott lakóhelyükre ható ökológiai tényezőkről, azért tudtak
boldogulni összetett és veszélyes környezetben is, mert valójában úgy
viselkedtek, mintha birtokában lettek volna ilyesfajta tudásnak azáltal, hogy az
egymást követő nemzedékek által tapasztalati úton megszerzett bölcsességeket a
hagyományok és időtlen igazságok, univerzális szabályok formájában
megőrizték. Például a hagyomány útján átörökített táplálkozási szokások –
amelyekre eredetileg a rossz higiénés körülmények miatt volt szükség, vagy azért,
mert csak igen korlátozott mértékben tudták megkülönböztetni a mérgező
növényeket az ehetőktől – megkímélték az új generációkat attól, hogy egyes
tagjaik életével fizessenek a tudásért a környezethez való alkalmazkodás során.
A világban megtalálható kultúrák sokfélesége abból fakad, hogy minden egyes
társadalomnak egyedi ökológiai feltételekhez és történelmi körülményekhez
kellett alkalmazkodnia. 11 Ez a folyamat következésképpen nem hordoz magában
semmiféle hierarchiát a bolygónkon elterjedt különböző normarendszerek között.
Mégis, ahogy a kulturális antropológiai alapítója, Franz Boas fogalmazott,
egyvalami szinte minden kultúrára jellemző: az a téves és gyakran romboló
hatású meggyőződés, hogy az ő normarendszerük az igazi, az univerzálisan
helytálló. Nagy valószínűséggel e meggyőződés táplálta oly sok kultúrában a
rasszizmus mint kulturális jellemző megerősödését. Más népek és kultúrák
alacsonyabb rendűnek, olykor nem is emberinek való megbélyegzését a hódítók
és a gyarmatosító hatalmak gyakran a leigázott népek kizsákmányolása,
rabszolgasorba kényszerítése és az ellenük elkövetett népirtás erkölcsi
legitimációjaként használták, s ezzel is hozzájárultak a gyarmatosító hatalmak és
a gyarmatosított népek életszínvonala közötti elképesztő különbségek
kialakulásához. 12
Nem meglepő módon a fennálló normák közül nagyon sok elősegíti az őket
betartó csoportok számára a hosszú távú jólétet. Ezek közé tartozik a nyitottság a
szélesebb körű együttműködésre, ami például olyan térségekben jelent meg, ahol
a földrajzi adottságok szükségessé tették a közösségi mezőgazdasági
infrastruktúra kialakítását, úgymint a teraszos földművelést és az