De a földrajzi körülményeknek a versenyszellemre, illetve az
intézményrendszerekre gyakorolt közvetlen hatásánál mélyebben rejlenek azok a
hatásai, amelyek a kulturális sajátosságok kialakulását alakították.
A kulturális sajátosságok földrajzi gyökerei
Jövőorientált gondolkodás
A jövőorientált gondolkodás vagy a hosszú távú beállítottság az egyik
legfontosabb kulturális vonás a gazdasági növekedés szempontjából. Hatással van
a megtakarításainkra, a tanulmányainkra, az új technológiák kifejlesztésére vagy
átvételére – és a holland szociálpszichológus, Geert Hofstede szerint e tekintetben
jelentős különbség mutatható ki az egyes országok között. 27 Annak fényében,
hogy milyen meghatározó szerepet játszik a humán- és a fizikaitőke-képzés,
valamint a technológiai fejlődés és a gazdasági növekedés szempontjából, a
tudósok szerint a jövőorientált gondolkodás alapvetően meghatározza az egyes
országok vagyoni helyzetét.
Ennek a kulturális sajátosságnak az eredetét leginkább abban a földrajzi
környezetben tárhatjuk fel, ahol kialakult. Képzeljünk el a malthusi korszakban
egy társadalmat, amelynek tagjai két lehetséges stratégia közül választhatnak a
tekintetben, hogyan hasznosítsák a földjüket. A fogyasztói stratégia a teljes
földterület kizsákmányolása – gyűjtögetés, halászat és vadászat formájában –
azzal a céllal, hogy fedezzék a csoport fogyasztási szükségleteit. Ez a stratégia
egy szerény, de viszonylag stabil élelmiszer-ellátást biztosít egész évben. A
befektető stratégia ezzel szemben azt javasolja, hogy mondjanak le a jelenleg
elérhető javak bizonyos hányadáról, és a földterület egy részét használják
növénytermesztésre. Ehhez a stratégiához kell már bizonyos fokú előrelátás is,
ugyanis azzal jár, hogy rövid távon csökken a fogyasztható javak mennyisége a
jövőbeni fogyasztás érdekében.
A történelem folyamán a befektető stratégia mindig megtérült azokban a
régiókban, ahol a termesztett növények nagyobb hozamot biztosítottak, így aztán
ezeken a helyeken a rendelkezésre álló földterületnek egyre nagyobb részét
használták földművelésre. Az ilyen jó termést hozó területeken a társadalmak
valóban nagyobb jövedelemre tettek szert, és a malthusi korszakban a népesség is
folyamatosan növekedett. Ez pedig igazolta a stratégia helyességét, ami
megerősítette a jövőorientált gondolkodást, a nemzedékek pedig a következő
nemzedékre hagyományozták ezt a hozzáállást, amely így ezekben a
társadalmakban idővel egyre inkább elterjedt. Vagyis az egyes vidékeken
megcélozható terméshozamok mértéke is magyarázhatja, hogy a világ különböző
részein milyen szinten hatja át a gondolkodást a jövőorientált beállítottság.