körülmények közvetlen következménye, hanem már kulturális örökségként
öröklődik át a következő nemzedékre. 32
De a mezőgazdaságot tekintve nem csak a terméshozam az, ami a földrajzi
adottságokat kulturális vonásokká alakíthatja. Maga a termesztés módja is képes
erre. A kínai régiókból származó bizonyítékok arra utalnak, hogy a
rizstermesztésre alkalmas földek – mivel a rizsültetvények mindig nagy
kiterjedésűek, ezért közös öntözőrendszerre van szükségük – szintén
hozzájárultak a kollektivista, nagyobb egymásrautaltságot feltételező kultúra
kialakulásához, míg a búzatermesztés nem igényel ilyen szintű együttműködést,
így azokban az országokban individualistább kultúra fejlődött ki. 33 Ehhez
hasonlóan egy több országot összehasonlító elemzés arra az eredményre jutott,
hogy az olyan földeken, amelyek csak munkaigényesebb termények
termesztésére alkalmasak, szintén nagyobb valószínűséggel jöttek létre
kollektivista kultúrák. 34
Nemi szerepek
A gazdasági stagnálásból a növekedés korszakába való átmenetnek az egyik
kulcsa a nők munkaerőpiaci megjelenése volt. Ennek oka az iparosodásban rejlett,
az eredmény pedig az lett, hogy csökkent a nemek közti jövedelemkülönbség, a
családok kisebbek lettek, és felgyorsult a demográfiai átmenet. De az egyes
társadalmakban a nemi szerepekhez való hozzáállás fontos tényező volt – sőt még
ma is az – a tekintetben, hogy bizonyos helyeken ösztönözték a nők munkába
állását, és ezzel tovább gyorsították a gazdasági fejlődést, míg más helyeken
inkább akadályozták ezt a folyamatot.
Ne feledjük, a gazdasági fejlődésre döntő hatással bíró kulturális vonások
sokszor a földrajzi adottságokra vezethetők vissza. 1970-ben Ester Boserup dán
közgazdász egy olyan elmélettel állt elő, miszerint a nők munkaerőpiaci
megjelenésével kapcsolatos különböző attitűdökben az egyes országoknak az
iparosodás előtti korszakban elterjedt különböző földművelési módszerei
tükröződnek. Boserup szerint az adott területen a talaj jellegének megfelelően a
gazdálkodók egyes térségekben kapával és gereblyével művelték a földeket, míg
másutt lovakat vagy ökröket fogtak be az eke elé. Mivel az eke használata során
az igavonó állatokat irányítani kellett, ehhez a tevékenységhez erős felsőtestre
volt szükség, így a szántás a férfiak feladata lett, míg a nők tevékenysége ezekben
a régiókban hosszú évszázadokon át a házimunkára korlátozódott. A hipotézis
szerint a nemek közti munkamegosztás főként attól függött, hogy a
növénytermesztésre használt földterület alkalmas volt-e az ekével való
megművelésre.
A világ mezőgazdasági társadalmaiból származó bizonyítékok alátámasztják
Boserup érvelését. Az ekét használó területeken rendre élesebben elkülönül a