Oded Galor - Az emberiség utazása

emberekkel is, akikkel nem álltak rokoni kapcsolatban. Az ilyen szélesebb körű
együttműködés megkönnyítése érdekében ezek az összetettebb társadalmak
gyakran örökölhető pozíciókat magában foglaló, állandó politikai vezetőséget
tartottak fenn, amely az egyre inkább rétegződő társadalom kérdéseiben
központilag hozta meg a döntéseket. Mivel idővel az anyagi javak, az autoritás és
a státusz tekintetében is jelentős eltérések mutatkoztak a társdalom egyes tagjai
között, kialakultak az osztályok, és létrejött az uralkodó osztály, amely örökölhető
címmel rendelkező nemesekből állt, s amelynek az volt az érdeke, hogy
fenntartsa a társadalmi hierarchiát és a javak egyenlőtlen eloszlását. Ezt a
megosztottságot a státuszok tekintetében tovább erősítették és konzerválták a
kulturális normák, hitrendszerek és gyakran vallási természetű szertartások. Ezek
a hierarchikus társadalmak általában adót vagy tizedet szedtek a tagoktól, amiből
az elitet tartották el, illetve amiből az infrastruktúrát biztosították.
Az ilyen több falu egyesülésével létrejött, közös vezetés alatt álló társadalmi
szerveződések megjelenése óta a zsarnoki és a jóindulatú rezsimek közt mindig is
abban állt a lényegi különbség, hogy mire fordítják az adóbevételeket. A
zsarnokok általában közösség érdekei elé helyezik a személyes haszonszerzést, a
státuszuk megőrzését, valamint az egyenlőtlenség fenntartását, és csak egy szűk
elit gazdagodását engedélyezik. A jóindulatúbb uralkodók az adóbevételeket a
közjavak, úgymint az öntözőrendszer, az infrastruktúra, az erődök, illetve a
rablók és a behatolók elleni védekezés biztosítására fordították. De függetlenül
attól, hogy az adott uralkodó jóindulatú volt, vagy zsarnok, nélkülözhetetlen volt,
hogy adókat tudjon kivetni. Adók nélkül ugyanis legjobb esetben is legfeljebb
néhány ezer emberből álló államot tudott volna létrehozni.
A fejlődésnek a mezőgazdaság által fémjelzett szakaszában az adókat általában
terményekben kellett megfizetni. Az adószedés megvalósíthatósága és
hatékonysága tehát nagyrészt attól függött, hogy éppen milyen növényeket
termesztettek az adott régióban, mennyire volt nehéz ezek szállítása és tárolása, 12
illetve fontos volt még, hogy fel tudják mérni a termés mennyiségét. 13 A fejlett ősi
civilizációkban a mezőgazdaság túlnyomórészt gabonaalapú volt. A gumós
növények, illetve gyökérzöldségek, mint a manióka, az édesburgonya és a
jamgyökér elterjedése kevésbé volt jellemző. Nem véletlenül. A gabonát sokkal
könnyebb volt mérni, szállítani és tárolni, azaz könnyebb volt megadóztatni. 14 És
valóban, a történelmi adatok azt mutatják, hogy azokban a régiókban, ahol a talaj
alkalmas volt gabonatermesztésre, nagyobb valószínűséggel alakultak ki
komplex, hierarchikus társadalmak. Ezzel szemben ott, ahol elsősorban gumós
növényeket és gyökérzöldségeket termesztettek, a társadalmi szerveződés is
egyszerűbb szinten maradt, ami inkább a pásztorok és a nomádok társadalmához
hasonlított. 15 Az ilyen területeken a helyi vezetők nehezen tudták behajtani az
adókat, és noha ezekben a régiókban is viszonylag korán lezajlott a neolitikus