Oded Galor - Az emberiség utazása

reformok segítségével. Ez a feltételezés alapvetően elhibázott, mivel figyelmen
kívül hagyja a mélyen gyökerező tényezőknek az ilyen irányelvek
hatékonyságára gyakorolt óriási hatását. Egy hatékony stratégia épp ezekkel az
elsődleges tényezőkkel vívná meg a csatát, mivel ezek azok, amelyek
minduntalan akadályozták a növekedés folyamatát, és ezek gyakran országonként
alapvetően eltérnek egymástól.
Ennek a téves megközelítésnek iskolapéldája a washingtoni konszenzus – a
fejlődő országok számára kiadott politikai ajánlások gyűjteménye, amely
elsősorban a kereskedelem liberalizációjára, az állami tulajdonban lévő vállalatok
privatizálására, valamint a tulajdonjogok hatékonyabb védelmére, a kevesebb
szabályozásra, az adóalap szélesítésére, valamint a marginális adókulcsok
csökkentésére biztatott. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap jelentős
erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a washingtoni konszenzus ajánlásait az
1990-es években átültesse a gyakorlatba, de az eredmények elmaradtak a
kívánatostól. 2 Mert az ipar privatizációja, a kereskedelem liberalizációja, valamint
a tulajdonjogok biztosítása olyan országokban valóban ösztönzőleg hathat a
növekedésre, amelyekben már kifejlődtek a gazdasági növekedés társadalmi és
kulturális előfeltételei, de olyan környezetben, ahol ezek az alapok hiányoznak,
ahol gyenge a társadalom összetartó ereje, és a korrupció alapjaiban járja át a
társadalmat, az ilyen univerzális reformok nem bizonyultak eredményesnek.
A reformok pedig, legyenek mégoly hatékonyak is, nem fognak az
elszegényedett országokból máról holnapra fejlett gazdaságokat csinálni,
méghozzá azért, mert a fejlett és a fejlődő gazdaságok közötti különbség
túlnyomórészt évezredeken át ható erők és folyamatok eredménye. Az egyes
civilizációkat a távoli múltban eredő intézményi, kulturális, földrajzi és
társadalmi sajátosságok kísérték végig egyedi történelmi útjukon, s ennek
eredményeképpen jöttek létre az egyes országok gazdasági helyzetében ma
látható óriási eltérések. Vitathatatlan, hogy a növekedést elősegítő kulturális és
intézményi sajátosságokat át lehet venni, és a helyi körülményekre lehet szabni.
A földrajzi viszonyokból, illetve a társadalom diverzitásának a szintjéből eredő
akadályok pedig különféle módszerekkel leküzdhetők. De minden olyan
beavatkozás, amely nincs tekintettel azokra a konkrét sajátosságokra, amelyek az
egyes országok utazása során kialakultak, nagy valószínűséggel nem tudja
csökkenteni az egyenlőtlenséget, ehelyett inkább frusztrációt vált ki, ami
zavargásokat, és gazdasági stagnálást okozhat.
Az egyenlőtlenség okainak felszíni rétegében a globalizáció és a gyarmatosítás
aszimmetrikus hatásait találjuk. Ezek a folyamatok gyorsították az iparosodást és
a fejlődést a nyugat-európai országokban, ugyanakkor késleltették a kevésbé
fejlett társadalmak szabadulását a szegénységcsapdából. A világ egyes tájain az
olyan extraktív gyarmati intézmények jelenléte, amelyek konzerválják a fennálló