Oded Galor - Az emberiség utazása

De nem csak az európaiak honosítottak meg az Újvilágból érkező növényeket:
Kína az édesburgonyát és a kukoricát vette át, az ottani talaj ugyanis ezeknek a
növényeknek felelt meg leginkább. A kukorica a 16. század közepén érkezett meg
Kínába, méghozzá három útvonalon: északról a Selyemúton, amely Közép-
Ázsián keresztül Kanszu tartományba tartott, délnyugatról Indián és Burmán
keresztül Jünnanba, valamint délkeleti irányból a portugál hajókon, amelyek a
csendes-óceáni térségben kereskedtek, Fucsien tartományba. 17 A kukorica eleinte
lassan terjedt, és csak ebben a három tartományban termesztették. Csak a 18.
század közepén lett igazán népszerű, és a 20. század fordulóján vált a kínai
konyha alapvető elemévé. A kukorica átvétele pedig olyan elképesztő hatást
gyakorolt az ország mezőgazdaságára, hogy a kínai tudósok e folyamatot ma már
„második mezőgazdasági forradalomként” emlegetik. 18
Az ellenőrzött körülmények között elvégzett kísérletek számos tudományágban
lehetővé teszik, hogy a tudósok meghatározzák egy bizonyos tényező hatását,
mint például egy új gyógyszer vagy vakcina esetében, amikor is ennek hatását
megmérik egy kísérleti (kezelés alá vont) csoportban egy megfelelően
kiválasztott kontrollcsoporthoz képest. A történelmi időszakok vonatkozásában
viszont nem forgathatjuk vissza az idő kerekét, és nem tehetünk ki bizonyos
embereket (másokkal szemben) egy bizonyos tényezőnek, hogy megvizsgáljuk
ennek a későbbi időszakokra gyakorolt hatásait. De ettől még végezhetünk
amolyan kvázitermészetes történelmi kísérleteket – azaz találhatunk olyan
történelmi környezeteket, amelyek nagyjából a laboratóriumi feltételeknek
felelnek meg, és megfigyelhetjük, hogy egy kívülről érkező hatás mennyiben
változtatta meg az ennek kitett népesség életét, ellentétben a kontrollcsoporttal,
azaz egy másik populációval, amely amúgy hasonló körülmények között élt, de
nem volt kitéve az adott hatásnak. 19 Az a tény, hogy a kukorica az egyes kínai
tartományokban különböző időpontokban jelent meg, ilyen kvázitermészetes
történelmi kísérletet tár elénk, amellyel most nem országok között, hanem
egyetlen országon beül is ellenőrizhetjük a malthusi elmélet érvényességét.
Az elmélet szerint ugyebár vizsgálódásunk eredményének annak kellene
lennie, hogy azokban a tartományokban, amelyek előbb kezdték termeszteni a
kukoricát, idővel nagyobb lett a népsűrűség, mint ott, ahol csak később jelent meg
ez a növény, de az elmélet azt is jósolja, hogy a vizsgált és valamely
kontrolltartomány között az egy főre eső jövedelem, illetve egyéb gazdasági
szempontok tekintetében nem találunk majd számottevő különbséget.
Ugyanakkor ha csak az egyes tartományok népsűrűségét és életszínvonalát vetjük
össze, az még nem elegendő, hiszen azok a tartományok, amelyek korábban
kezdték a kukoricatermesztést, más releváns pontokban is különbözhettek
azoktól, amelyek csak később kezdtek ezzel a terménnyel foglalkozni, és könnyen
lehet, hogy ezek a különbségek is hatással voltak a népsűrűség és az életszínvonal