természetesen arra is, ahogy véráztatta harcmezőkön mészárolták egymást a
napóleoni háborúkban, illetve az amerikai polgárháborúban. Ugyanakkor az
európai filozófusok, írók és tudósok által ebben az időszakban megfogalmazott új
eszmék radikálisan átértékelték az emberi természetről, a társadalomról és a
világegyetemről kialakult kollektív gondolkodást. Bizonyos társadalmi körökben
státuszszimbólummá vált az iskolázottság, a tájékozottság az aktuális viták
tekintetében, illetve az, hogy ha valaki felvilágosult gondolatokat tudott
megfogalmazni például a Kommunista kiáltványról, Victor Hugo legújabb
regényéről vagy Charles Darwinnak a fajok eredetét firtató szenzációs
elméletéről.
De e kor legfontosabb sajátosságának – azaz annak, hogy soha nem látott
tempóban szinte minden területen egymást érték az újítások – az oktatásra
gyakorolt hatása nem merült ki abban, hogy a középosztály és az elit szemében a
megfelelő iskolázottság egyfajta kulturális árucikké vált. Az oktatás ugyanis a
gazdasági fejlődés folyamatának központi tényezője lett. Nyugodt szívvel
állíthatjuk, hogy az oktatásnak ez az átalakulása nagyobb jelentőséggel bír, és
hosszabb távon érezteti hatását, mint a gyártás gépesítése, ugyanis magát az
oktatás célját változtatta meg, amely most először a széles tömegekhez is eljutott.
Oktatás az iparosodás előtti korokban
Az emberi történelem során a szervezett oktatás szinte mindvégig csak a
társadalom egy kicsiny, kiváltságos részének volt elérhető. Az ókori
Mezopotámiában és Egyiptomban az elit gyermekei már tanultak írni-olvasni, és
alapvető aritmetikai műveleteket is elsajátítottak, hogy később írnokként, papként
vagy más hivatali pozíciókban helyezkedhessenek el. Gyakran foglalkoztak
asztrológiával, filozófiával és teológiával is, hogy spirituális és kulturális téren is
gyarapodjanak, s így belépést nyerjenek az értelmiségi körökbe.
Amikor az oktatás a társadalom szélesebb rétegei számára is elérhetővé vált,
akkor ez elsősorban kulturális, vallási, társadalmi, spirituális és katonai célokból
történt. Az ókori Perzsiában, Görögországban és Rómában például az oktatás
középpontjában elsősorban az engedelmesség és a fegyelem elsajátítása állt a
szellemi és fizikai kiképzés mellett, és elsősorban kulturális, vallási és katonai
célokat szolgált. Ezzel szemben a konfuciánus és a buddhista oktatás az erényeket
és az erkölcsöt tartotta szem előtt, valamint az idősek tiszteletét, a jellemes
viselkedést, mert ezekről gondolták úgy, hogy egy harmonikus társadalom
alapjait képezik. A monoteista vallások egyházai által felügyelt oktatás pedig
inkább a hitre, az erényes életre, a vallási törvények ismeretére és tiszteletére,
valamint ezen értékeknek a következő generációkra történő áthagyományozására
helyezte a hangsúlyt. Például az első széles tömegeket oktató rendszerek egyike a