Oded Galor - Az emberiség utazása

oktatásban részesülnek. Kifogásolták többek között, hogy a legtöbb igazgató és
gyártulajdonos nincs tisztában a gyártási folyamat részleteivel, következésképp
nem tudja növelni a hatékonyságot, nem tud újításokkal előállni, de még csak a
dolgozói értékét sem képes megfelelően felbecsülni. 37 A jelentések számos
ajánlást is tartalmaztak, többek közt az elemi iskola újragondolását, a teljes
oktatási rendszer tanterveinek megújítását (különös tekintettel az ipar és a gyártás
igényeire), valamint a tanárképzés színvonalának emelését szorgalmazták.
Javasolták továbbá a középiskolákban a műszaki és tudományos képzés
bevezetését.
A kormány fokozatosan engedett a tőkéseknek, és folyamatosan emelte a
költségvetési támogatást mind az alapszintű, mind pedig a felsőbb oktatásban.
1870-ben vállalta, hogy biztosítja az elemi oktatást, 1880-ban pedig, még a
választójogok 1884-es jelentős bővítése előtt, Nagy-Britannia egész területén
bevezették a tankötelezettséget.
A közoktatás bevezetése bizonyos helyeken ellenállásba ütközött. De a fentiek
fényében talán nem meglepő, hogy az ilyen hangok inkább a mezőgazdasági, nem
pedig az ipari elit köreiből hallatszottak. 1902-ben, amikor a parlament elfogadta
azt az oktatási törvényt, amely biztosította az ingyenes közoktatási rendszert, a
gyártó- és szolgáltatóiparban már folyamatosan nőtt a kereslet a technikusok,
mérnökök, irodai dolgozók, ügyvédek és az olyan munkások iránt, akik
eligazodtak a tervrajzokon, el tudták olvasni a gépekhez mellékelt használati
útmutatókat, illetve képesek voltak a raktárkészletet leltározni. A
gyártulajdonosok pedig csakhamar profitálni kezdtek a humántőkébe helyezett
befektetésükből, amely érezhetően növelte dolgozóik produktivitását. A vagyonos
földbirtokos családok viszont úgy látták, hogy az iskolázott földműves sem hoz
több hasznot, mint iskolázatlan társai, ezért érthető, hogy ők nem támogatták a
közoktatást. Sőt, inkább arra próbálták rávenni a munkásaikat, ne taníttassák ki a
gyermekeiket, csökkentve ezzel annak esélyét, hogy azok új lehetőségeket
keresve hátat fordítsanak a földművelésnek, és végül szakképzett munkásként
helyezkedjenek el egy gyárban. A parlamentben is azok a képviselők, akiknek a
választókörzetében viszonylag magas volt az iparban dolgozók aránya, szinte
kivétel nélkül az oktatási törvény mellett szavaztak, míg azok, akik leginkább
ellenezték a törvényt, általában mezőgazdaságból élő vidékeket képviseltek, ahol
a földbirtokos nemesek voltak a hangadók. 38
Egy másik jelentős tényező a közoktatással szembeni ellenállásban a
földtulajdon koncentrációja volt. Azokban a mezőgazdasági régiókban, ahol a
termőföld viszonylag egyenlően oszlott el, a földbirtokosok nem küzdöttek olyan
nagy vehemenciával az oktatási reformok ellen, hiszen a mezőgazdaságból
származó bevételeik viszonylag csekélyek voltak ahhoz képest, hogy mennyit
profitálhattak a gyermekeik a színvonalas oktatásból. Ahol viszont kevés kézben