Necket. A kikötő bejárata körüli részből közpark lesz. Örökre meghagyják olyan
vadregényesnek, amilyen most.
Sandy Neck végpontjánál van egy apró falucska, amelyet a helyi önkormányzat
nem akar megszerezni. A piciny házikók a világítótorony mellé épültek. Az elhagyott
világítótorony hajdan a nagy hajókat kalauzolta. Akkor még elég víz volt az öbölben. E
napszítta ütött-kopott tanyavilág csakis csónakon vagy homokfutóval közelíthető
meg. Se villany, se telefon. Magánkézben levő üdülőhely, másfél kilométerre
Barnstable Village-től. Ha az ottaniak igazán pihenni szeretnének, kieveznek a
viskóikhoz.
Az időből kicsöppent, enyhén idegengyűlölő, vonzóan különc Barnstable Village
pályázhatna a „Tőzsgyökeres Cape Cod-iak utolsó erődje” címre. De nem nyerhetné
el. Miért? Mert szinte mindenki beköltöző. Nem itt születtek. A megkövesedett fában a
szerves anyagot lassan formálja át a felhalmozódó ásvány. Barnstable is afféle
megkövesedett fa. Vérbeli falusi jenkik laktak itt egykor, de mára csupa jövevény él a
környéken. Ki tudja, honnan keveredtek erre a vidékre. Louisville-ből, Bostonból,
Pittsburghből, Evanstonból.
Ha azok a vérbeli falusi jenkik, akik a temetőkertben örök álmukat alusszák,
feltámadnának és félredobnák szépségesen faragott sírköveiket, majd részt vennének
a falugyűlésen, elégedettek lehetnének. Bárminő javaslat érkezzék is e fórum színe
elé, a közösség heves viták után mindent leszavazna. Egyedül a mentő szirénájának
cseréje kapott zöld utat. A régi így szólt: rouurr! Az új meg így szól: bvíp, bvíp-bvíp! És
akár öt kilométerre is elhallatszik.
A könyvtár azóta beszerezte a friss Britannicá t és a friss Americaná t. Meg se
kottyant neki, hiszen bőven van pénze állománygyarapításra. Hanem az iskolás
gyerekek osztályzatai, vagy a szülők társalgása nem mutat látványos fejlődést.
A falu a helybélieké, nem pedig a látogatóé. Az itteniek el is követnek mindent,
hogy a turisták ne pont náluk keressék az édenkertet. A látogató keserves kínok
közepette kutakodhat, amíg talál magának valamit, ami tetszene neki. Pedig lehetne
másképp is. Vegyük például a főúton emelkedő templomot. Az útikönyvek meg sem
említik, pedig Amerika legszebb sírkertje övezi. A sírkertet a kiváló Robert Nicholson
episzkopális lelkész hozta létre. Fiatalon hunyt el.
Egy falusi bulin Nicholson atya egy római katolikus és egy zsidó társaságában
iszogatott, mert iszogatni aztán valamennyien tudtak. Az atya próbálta kevés szóval
megragadni, miben áll Barnstable mélységes lelki közössége. Sikerült is neki. „Mi itt
mind druidák vagyunk”– közölte.
(1964)
Szántó György Tibor fordítása