A washingtoni tervezők tudták, hogy Norvégiába kell menniük. „Utálták az oroszokat. A
norvég haditengerészet bővelkedett kiváló tengerészekben és búvárokban, akiknek több
nemzedékre visszatekintő tapasztalatuk volt a mély tengeri olajfúrásban és gázfeltárásban” –
mondta a forrás. A küldetés titokban tartása szempontjából is megbízhatóak voltak. (A
norvégoknak saját érdekeik is voltak. Ha az amerikaiak felrobbantják a vezetéket, akkor
Norvégia is több földgázt tud eladni Európának.)
Valamikor márciusban a csapat néhány tagja Norvégiába repült, hogy találkozzon a norvég
titkosszolgálat és haditengerészet tagjaival. Az egyik kulcskérdés az volt, hogy a Balti-
tengernek melyik részén robbantsanak. A Nordstream 1 és 2 vezeték, mindkettő két-két
vezetékből áll, a Németországhoz közeli szakaszon (Greifswald közelében) mindössze egy
mérföld távolságra húzódik egymástól.
A norvég haditengerészet szakértői gyorsan megtalálták a megfelelő helyet a
robbantáshoz. A Dániához tartozó Bornholm sziget közelében a Balti-tenger kevésbé mély,
mindössze 260 láb, búvároknak nem jelent nagy kihívást ilyen mélységben dolgozni. A
műveletet egy norvég Alta osztályú aknakeresőről hajtanák végre, a merüléshez egy oxigént,
nitrogént, és héliumot tartalmazó tartály szükséges. A terv szerint a búvárok C4 összetételű
robbanóanyagot helyeznének mind a négy vezetékre, és beton alapú védőburkot is
helyeznének rájuk. A Bornholm-sziget körüli tenger másik előnye, hogy az apály-dagály
okozta vízáramlatok is nagyon enyhék.
Ezen a ponton lép színre az amerikai haditengerészet Panama City-ben található
mélytengeri búvárközpontja. A központra, melynek tanulói részt vettek az Ivy Bells
projektben, az igazi haditengerészeti elit (akiket az Annapolisi Naval Academy-n képeznek)
úgy tekint, mint nemkívánatos másodosztályú versenytárs. A Naval Academy diákjainak
célja, hogy egy nap Navy Sealek, vadászpilóták, vagy tengeralattjáró-matrózok
legyenek. Legrosszabb esetben a felszíni hajózásnál kötnek ki, egy rombolón, egy cirkálón,
vagy egy kétéltűn. A legkevésbé kívánatos munka, viszont, az aknamunka. Az aknamunka
soha nem szerepel a hollywoodi filmek vásznain vagy a népszerű magazinok címlapján.
A forrás szerint: „A legmagasabban kvalifikált mélytengeri búvárok egy kis közösséget
alkotnak. A művelethez csak a legjobbak jöhetnek számításba, és ezeket meghívta a CIA
Washingtonba.”
A norvégok és az amerikaiak megtalálták a megfelelő helyet, összeverbuválták a megfelelő
csapatot, de volt még egy probléma: a Bornholm közeli vizekben tevékenykedő búvárokat
könnyen észrevehetik a dán vagy a svéd haditengerészet hajói, így a terv nyilvánosságra
kerülhet.
Dánia, Norvégiához hasonlóan, ugyancsak az elsők között írta alá a NATO szerződését,
továbbá titkos szolgálati berkekben közismert, hogy Dániának különleges kapcsolatai vannak
az Egyesült Királysággal. Svédország szeretne a NATO-hoz csatlakozni, továbbá komoly
szakértelemről tett tanúbizonyságot: vízalatti hang és mágneses szenzoraival követni tudta
az orosz tengeralattjárókat, amelyek időnként megjelentek a svéd szigetcsoport közelében,
és rákényszerítette őket, hogy emelkedjenek ki a felszínre.
A norvégok és az amerikaiak megegyeztek, hogy Dániában és Svédországban magas szintű
hivatalnokokat informálnak arról, hogy búvártevékenységet folytatnak a területen. Így
lehetett megakadályozni, hogy jelentés szülessen a konkrét eseményről. A forrás szerint: