Ez a nő megaláztatásként élte meg, hogy újra pszichológushoz kellett fordulnia. Félt, hogy
tüneteinek visszatérése korábbi terápiája sikertelenségét jelzi, és „gyógyíthatatlanságát" bizonyítja.
A hasonló szükségtelen csalódások és megaláztatások elkerülése végett a terápia végén a
páciensnek mindig el kell mondani, hogy a poszttraumás tünetek stressz hatására hajlamosak
visszatérni. A terápia vége felé érdemes a pácienssel áttekinteni a belső megerősödés és a társas
kötődés alapelveit, amelyeket gyógyulása során hasznosnak érzett. Ezek az alapelvek mind a
visszaesések megelőzését, mind az esetleges visszaesések kezelését megkönnyítik. A pácienssel
nem szabad elhitetni, hogy bármilyen kezelés teljes és végleges lehet. Ahogy a terápia lassan a
végéhez közeledik, a páciensnek lehetőséget kell kapnia, hogy később újra visszatérhessen.
Bár a trauma feloldása sosem teljes, gyakran már az is kielégítő eredménynek tekinthető, ha a túlélő
a gyógyulás feladatairól a mindennapi élet feladataira fordítja figyelmét. A feloldás sikerének
legjobb mutatója a túlélő megújult képessége, hogy élvezetet találjon az életében, és teljes
emberként vegyen részt kapcsolataiban. Figyelmét a múlt helyett már a jelen és a jövő felé fordítja,
és rettegés helyett örömmel és csodálattal közelít a világ dolgai felé. A gyermekként súlyosan
bántalmazott Richárd Rhodes így írja le a több évtizedes munkával elért feloldás érzését „Ideje volt
már megírnom ezt a könyvet Hogy elmondjam árvaságom történetét ahogy minden árva megteszi,
és hogy bemutassam nektek a bennem élő kisgyereket. Volt egyszer egy gyermek, aki világgá ment
Annyi éven át a pincében bujkált De a háborúnak vége; így hát feljött a pincéből, és most a
napfényben hunyorog. És játszik. Lenyűgöz, és hálával tölt el, hogy még mindig nem felejtette el,
hogyan kell játszani."^28
Mary Harvey pszichológus szerint a sikeres traumafeloldásnak hét kritériuma van. Az első: a
poszttraumás stressz zavar testi tüneteit sikerült kezelhető keretek közé szorítani. A második: a
személy el tudja viselni a traumatikus emlékekhez kapcsolódó érzéseit. A harmadik: a személy
képes kontrollt gyakorolni az emlékezete felett, vagyis képes tudatosan eldönteni, hogy akar-e a
traumára gondolni, vagy félre kívánja tenni az emlékeket. A negyedik: a traumatikus élmény
emléke érzésekkel kibővült, koherens narratívumot alkot. Az ötödik: a személy sérült önbecsülése
helyreállt. A hatodik: ismét visszaállnak a személy életében fontosnak számító emberi kapcsolatok.
És végül a hetedik: a személynek sikerül olyan koherens értelmezési és hiedelemrendszert
kialakítania, amelybe a trauma története szervesen illeszkedik.^29 A gyakorlatban e részfeladatok
mindegyike kölcsönhatásban áll egymással, és minden egyes gyógyulási szakaszban mindegyikkel
foglalkozni kell. A gyógyulási folyamat nem egyenes irányban halad: gyakran tarkítják kerülők és
visszakanyarodások - a már megtárgyalt kérdések újabb felülvizsgálatra szorulnak, hogy a
traumatikus élmények jelentése mélyebb és tágabb értelmezést nyerve épülhessen be a túlélő
életébe.
A gyógyulás útjának végén járó túlélő kevés illúzióval, ám nemegyszer hálával tekint az életre.
Életszemlélete ugyan tragikus lehet, ám éppen emiatt tartja oly nagy becsben a nevetést. Tudja,
hogy mi fontos az életben és mi nem. Már megtapasztalta a gonoszságot, és tudja, hogyan
kapaszkodjon abba, ami jó. Már találkozott a halálfélelemmel, és tudja, hogyan örüljön az életnek.
Sylvia Frasernek sok évébe került, míg felszínre hozta gyerekkori incesztusemlékeit így gondol
vissza gyógyulására:
így visszatekintve, olyan érzéseim vannak az életemről, mint másoknak a háborúról. Ha az ember
túléli, valahogy jó háború lesz belőle. A veszély aktivizálja az embert: éberré teszi, tapasztalni, s
ezáltal tanulni kényszeríti. Tudom, milyen árat kellett fizetnem az életemért. Eljutottam a
belsőmben rejtőző fájdalomig, és ez erőssé tett a legtöbb apró sérelemmel szemben. Még sokféle
reményem van, de az igényeimet már feladtam. Valaha büszke voltam az intelligenciámra, de ez
már a múlté. Ha saját életem felének nem voltam tudatában, vajon milyen tudásban lehetek még
valaha is bizonyos? Ám még ezt is ajándéknak tekintem, hiszen az ok-okozatok beszűkült,
pragmatikus világa helyett [ ] egy végtelen, csodákkal teli világba jutottam.^30
blacktrush
(BlackTrush)
#1