Quim Monzó - Guadalajara

vízsugár ala, és a rituálénak megfelelően már éppen folytatni akarja a
nem létező feleségről szóló viccet azzal, hogy milyen feleség az ilyen, de
még mielő kinyithatná a száját, a hazudozó megkérdezi, elég hangosan
ahhoz, hogy mindenki hallja, hogy láa-e már a cirkuszt, amely most
érkeze a faluba. A tulaj elöblí a poharat. A kérdésre senki nem felel. A
hazudozó a dominózók felé fordul, elismétli a kérdést, és hozzáteszi, hogy
már húzzák fel a sátrat, két kamionnal jöek meg egy hatalmas
utánfutóval, amin egy ketrec van. A dominózók közül az egyik férfi felhúzza
a szemöldökét, és azt mondja, persze, biztosan. A hazudozó úgy tesz, mint
aki nem tudja mire vélni a megjegyzést: mit akar mondani azzal, hogy
persze, biztosan? Hogy nem igaz, amit mond? Esküszik, hogy láto egy
cirkuszt a falu szélén. Még a feliratot is láa a földön, villanykörtékből
kirakva, később majd bizonyára a sátor ponyvájára erősík:
VÁNDORCIRKUSZ. Már majdnem teljesen felállítoák a sátrat. Négy
kamionnal jöek. Nem is, nem néggyel, öel. És van hat ketrec is, grisek
és oroszlánok vannak bennük. És három elefánt, akkorák, mint egy ház. A
dominójátéknak éppen vége, a játékosok döbbenten néznek egymásra:
hogy lehet, hogy megint el akar hitetni velük valamit, ami nyilvánvalóan
nem igaz? Hogyan hihetnének, akár a legjobb szándékkal, ennek az
embernek, aki folyton hazudik, aki még akkor is hazudik, amikor semmi
szükség rá, és amikor semmiféle haszna nem származik belőle? A
hitetlenségük nem hagy alább egy pillanatra sem, nem arról van szó, hogy
elbizonytalanodnának, hanem arról, hogy a hazudozó olyan elánnal mesél,
és úgy felfújja a dolgokat, hogy mint mindig, most is, annak ellenére, hogy
egy szavát sem hiszik, képtelenek ellenállni annak a lelkesedésének, amivel
kifej és részletezi a hazugságot: beszél például az elefántokról, három
helye azonnal zenkeő lesz belőlük, a cirkuszsátor meg már nem csak
egy, hanem három részből áll, a kamionok pedig szorosan egymás mellé
parkolva is elfoglalnak egy focipályányi területet. Miközben hallgatják a
hazudozót, az egyik férfi a dominósok közül (a játékot már rég befejezték,
és azóta sem kezdtek újat) észreveszi, hogy káprázik a szeme. Több mint
harminc éve nem járt cirkusz a falu közelében, és ahogy mennek manapság
a dolgok, nem valószínű, hogy valaha is újra vándorcirkusz látogatna a
környékre. Nem is hiányzik nekik (a hazudozónak se, bár ahogy most áll a
dolog, lehet, hogy épp az ellenkezőjét mondaná), és ha mégis erre járna
egy cirkusz, őket bizony hidegen hagyná a dolog: a cirkusz ma már nem