Quim Monzó - Guadalajara

negyedik. A következő emeleten megint semmi. A következőn se, és az az
után következőn se. A következőn aztán megint van: újra negyedik. Mennek
tovább lefelé. Hosszú időn keresztül ugyanaz ismétlődik: negyedik emelet.
Megállnak pihenni egy kicsit. A nagyon kövér azt javasolja, csöngessenek
be valahová, és kérjék meg az o lakót, hadd telefonáljanak be a
parancsnokságra. A hozzá képest sovány csak rámutat a táblára, ezzel a
drámai mozdulaal jelezve, hogy semmi értelme az erőlködésnek. A másik
azonban nem ér, mire utal ez a mozdulat.
Minden emeleten két ajtó van. Odamennek az egyikhez, hallgatóznak. Az
ajtóra az van írva: 2. Negyedik emelet, kees lakás. Nem hallani semmit.
Odarohannak a másik ajtóhoz, a negyedik emelet egyes lakáshoz. Hallják,
hogy szól a tévé. Egymásra néznek. Nincs szükség szavakra, mindkeen azt
gondolják, nevetséges lenne, hogy két tűzoltó azt kéri, hadd telefonáljon be
a tűzoltóságra, hogy jöjjenek és szabadítsák ki őket. Lemennek még egy
emeletet. Megint a negyediken vannak. Megint hallgatóznak, annál az
ajtónál, amelyik közelebb van. Ebből a negyedik emelet kees lakásból
hangos nevetés szűrődik ki, nyilvánvalóan többen is vannak odabent.
Családi összejövetel? Buli? A negyedik emelet egyből írógép zaja hallatszik.
Kinek jut eszébe ilyenkor gépelni? Lemennek még egy emeletet. I nincs
tábla. A kees lakásban egy házaspár veszekszik. Ahogy telik az idő, a két
tűzoltó egyre jobban összezavarodik. A tűzoltóautónak nem le volna
szabad nélkülük elmennie. Le kelle volna jönniük és megkeresni őket. Ha
majd találkoznak a parancsnokságon, vajon hogy fogják kimagyarázni, hogy
ohagyták őket? Azt mondják majd, hogy túl sokáig maradtak és ezért ők
elmentek és kész? Az egyik emeleten távoli zongoraszó hallatszik.
Mindkeen nőnek képzelik azt, aki zongorázik. Ügyetlenül játszik egy vidám
dallamot: lá, lá, lá, dó, mí, mí, ré, dó, ré, dó, , fá, ré, dó, dó, dó... Próbálják
felismerni a dallamot, de nem sikerül.
A nagyon kövér tűzoltó ismét elindul lefelé, a hozzá képest sovány pedig
köve. Amikor a következő emeletre érnek és úgy döntenek, becsöngetnek
valahová, a zongorista ajtaját választják. Fülelnek, próbálják meghallani,
melyik lakásból jön a zongoraszó. Egyre sztábban hallják. Végül megállnak
az ajtó elő, ahonnan a muzsika szól. Nemcsak tökéletesen sztán
hallatszik a zene, hanem ráadásul néhány hangjegy ki is szökik az ajtó ala
résen. A nagyon kövér tűzoltó ránéz a soványra, aki bólint és becsönget. A
zongoraszó nem szűnik. A tűzoltó újra csenget, most már hosszabban. Most