- Micsoda szégyen ez a tűzoltókra nézve! - mondja az egyik szomszéd, aki
közben már kihívta a rendőrséget. Pár pillanat, és már hallják is a
szirénákat, majd valamivel később két rendőr hangját, ahogy a li et szidják,
amiért nem működik. Megbilincselik a két tűzoltót, és már viszik is őket
lefelé a lépcsőn a földszintre, aztán ki az utcára, majd betuszkolják őket egy
rendőrségi furgonba. Érthető módon kellemetlen érzés számukra, hogy
gyilkosnak nézik őket, de ezt leszámítva a tűzoltók (akik most még azt
hiszik, hogy hamarosan kiderül az ártatlanságuk, bár később rá kell jönniük,
hogy tévedtek) megkönnyebbülnek, hogy végre-valahára sikerült lejutniuk
a földszintre.
A steppelt köntösös szomszédasszony most fekete ruhát visel, és a férje
földi maradványait tartalmazó koporsó elő ül. Időnként elővesz egy
zsebkendőt, és letöröl az arcáról egy-egy könnycseppet. Vele vannak a
rokonok: a sógora (a férjének a testvére), a két testvére, a fia és a fiának a
menyasszonya. Nem sokkal távolabb a szomszédok, köztük a zongorista, aki
előkelő helyet foglal el a gyászolók közö (legalábbis ő így gondolja), mivel
az ő segítségével tartózta ák le a két tűzoltót, és ez bizonyos előjogokat
biztosít a számára, olyan felsőbbrendűséget, amely megkülönbözte őt a
többi szomszédtól, de még néhány rokontól is, főleg a távolabbiaktól. De
azért természetesen a gyászoló feleség áll a figyelem középpontjában, akit
bizonyos időközönként valaki megölel a jelenlevők közül.
Amikor megérkeznek a temetkezési vállalat alkalmazo ai, a gyászolók
hátrébb húzódnak, hogy helyet biztosítsanak nekik a koporsó körül.
Lecsukják a koporsó fedelét, s az özvegy zokogni kezd: most már soha
többé nem láthatja a férjét, sem élve, sem holtan. A fia megöleli, az
alkalmazo ak lezárják a koporsót, majd az egyre erősödő sírás közepe e a
vállukra veszik. Ahogy a koporsóval az ajtóhoz érnek, az özvegy még
hangosabban kezd zokogni. Már mindannyian a lépcsőházban vannak. Az
özvegy egyik testvére bezárja az ajtót, a kulcsot a tárcájába teszi. A
temetkezési vállalat alkalmazo ai lassan, óvatosan elindulnak a koporsóval
lefelé. Rengeteg lépcsőfokot kell megtenniük, sok időbe és fáradságba telik,
mire leérnek a földszintre, hiszen vigyázniuk kell, hogy el ne essenek.
Leérnek, kinyitják a kaput, és kilépnek az utcára. Odakint hűvös van, fúj a
szél. A virágkoszorúktól roskadozó halo askocsi a ház elő várja őket.
Annyi volt a virág, hogy nem is tudták mindet felrakni a kocsira, mert
lelógo volna róla, és ezzel megsérte ék volna a közlekedési szabályokat.
blacktrush
(BlackTrush)
#1