Quim Monzó - Guadalajara

mindenki átmegy, különös, hogy az emberek mégis pánikba tudnak esni
aól, hogy mi van, ha megbuknak. De megbuko-e valaha valaki? És mire
jók egyáltalán a vizsgák, ha úgyis mindenki átmegy rajtuk? Ha nem
lennének a vizsgák, akkor az emberek többé nem készülnének fel olyan
lelkiismeretesen, ahogy most?
Felmerül benne újra a kérdés, ami már jó ideje nem hagyja nyugodni: mi
lenne, ha egyszer szándékosan megbukna? Egyre biztosabb benne, hogy ha
megtenné, nem történne vele semmi életbe vágó. Ha most megint átmegy,
azzal nem ér el mást, mint hogy holnap kezdhe elölről az egészet, tehe
félre a könyveket, amikből eddig tanult, és vehe elő az újabbakat, hogy
megint bemagoljon több ezer oldalt. Az egész lakás tele van már
könyvekkel. Először polcra tee őket, a polcokat pedig a fal mellé. Amikor
már nem maradt szabad falfelület, elkezde mindenfelé könyveket tenni,
feltornyozta őket az asztalokon, az ágyon, az ágy ala. Most már
mindenhol könyvek vannak. Hiba lenne azt gondolni, hogy a régebbi
könyvektől megszabadulhatna, és akkor lenne hely az új könyveknek, mivel
a vizsgákon gyakran olyasmit kérdeznek, amire csak a régi könyvekben talál
választ, azokban, amelyekből még kiskorában tanult, amikor a legelső
vizsgáira készült. Négy vagy öt vizsgával ezelő észrevee, hogy a legelső
vizsgájára már nem is emlékszik. Az első, amire emlékszik, már eggyel vagy
keővel későbbi.
Miért vizsgázik örökké? Tényleg, mire jó ez neki, vagy mire lesz jó? Nem
lenne jobb most azonnal abbahagyni? Ahogy nem emlékszik az első
vizsgára, úgy nem emlékszik arra sem, mi a végső cél, leszámítva azt, hogy
maga is vizsgáztatóvá váljon. Tudja jól, hogy a vizsgáztatók (akik bizonyára
végigcsinálták már az összes vizsgát, amelyeket ő most igyekszik letenni)
szintén tovább vizsgáznak, csak azt nem tudja, miért. Azért, hogy (bizonyos
időre?) a vizsgáztatók vizsgáztatói lehessenek? Még abban sem biztos,
hogy ha maga is vizsgáztató lenne, akkor tudná erre a kérdésre a választ.
Azt sem tudja, hogy gyerekkorában mikor kezdte el azt gondolni, a cél
(amihez, úgy érzi, egyre közelebb van) az, hogy vizsgáztató legyen. Úgy
emlékszik, talán azzal kezdődö, hogy a szülei (mint ahogy általában a
szülők) mindig azt akarták, hogy tanuljon. A szülei azonban évekkel ezelő
meghaltak egy sportrepülő-balesetben, miközben ő éppen vizsgázo.
Próbálja összerakni a képet az elmosódo gyerek- és kamaszkori emlékek
alapján. Érdekelte őt valaha valami abból, amit tanult?