Quim Monzó - Guadalajara

Unalmas mindig átmenni. Évek óta mindig csak vizsgázik, és mindig
átmegy, kivétel nélkül mindig. Mi szükség rá, hogy bebizonyítsa a
vizsgáztatónak: az öt kérdésből négyre tökéletes választ tud adni? És a
vizsgáztatónak vajon mennyivel kelle több vizsgán átmennie, mint neki,
mire vizsgáztató le? A vizsgáztatók létezésének puszta tényéből az
következik, hogy mégiscsak lennie kell egy utolsó vizsgának. Vajon ez
tényleg így van? Vagy a dolgok bonyolultabbak (vagy pont hogy
egyszerűbbek) annál, mint ahogy ő képzeli? Ő vajon már közel van ahhoz az
utolsó vizsgához, vagy még évek kellenek hozzá? És vajon miért van egyre
inkább meggyőződve arról, hogy nincs más lehetőség ennek a folyamatnak
a megszakítására, mint az, ha fellázad? És semmilyen másfajta lázadást
nem tud kitalálni, mint hogy megbukik, és ezzel vége: nem kell többet azon
izgulnia, hogy átmegy-e. Egy ideje az is felmerül benne, hogy biztos nem ő
az egyetlen a teremben, aki azon gondolkodik, mi lenne, ha szándékosan
rossz választ írna a lapra. Nem létezik, hogy ő az egyetlen, akiben felmerült,
hogy micsoda idióta dolog örökké átmenni a vizsgán, egyiken a másik után.
Az elején kicsit remeg a keze, de aztán hamar belejön: megválaszolja a
kérdéseket egytől egyig, szép, kerek betűkkel, egyik szót írja a másik után
hosszú, egyenes sorokban, és szántszándékkal mindenhova rosszat ír.
Amikor majd elkészül, feláll a padból, beadja a vizsgáztatónak a lapot, és
szépen megbukik (legalábbis ő ezt hiszi).

2
Aól függetlenül, hogy végül hány órakor kerül ágyba, a jelölt a választások
elő estén is beállít legalább egy ébresztőórát, és még keőt, hátha túl
mélyen alszik majd, vagy mert fél aól, hogy a szokásos ébresztőóra pont
aznap nem szólal meg. A jelöltnek biztosnak kell lennie abban, hogy fel fog
kelni időben, bár most, hogy végre véget ért a választási kampány, elvileg
megengedhetne magának egy kis pihenést, miután heteken át csak egyik
gyűlésről a másikra rohangált, és két vagy három órát aludt éjszakánként.
Korán kell kelnie, mert tudja, hogy most, a célegyenesben rosszul veszi ki
magát, ha egy jelölt későn érkezik a szavazóhelyiségbe és kialvatlannak
tűnik, vagy rendetlen a külseje. Felelőtlenség lenne egy jelölől déli
zenkeőkor megjelenni a választóhelyiségben, és a választók is azonnal
lustának bélyegeznék, és azt mondanák: még azon a napon sem képes
kikászálódni az ágyból, amikor eldől a jövője, és valószínűleg ezzel együ az