vissza) nem lehete semmi rendkívülit tapasztalni. Mások szerint
kezdetben csak két (még csak nem is kifejeze en szemben álló) katonai
csoport nézeteltéréséről volt szó a hadseregen belül, azon a hadseregen
belül, amely a múltban annyi győzelmet és dicsőséget szerze a hazának
hőste eivel, hogy beírta magát a történelembe, és amely pár évvel
ezelő g bőséges költségvetésből gazdálkodhato , de amelynek a
parancsnokain aztán a tétlenség és a gazdasági megszorítások lá án
eluralkodo a kétségbeesés, ami éppenséggel főként a háborús
konfliktusok hiányának volt köszönhető. Az utóbbi időben se véres, se
országon belüli, se országon kívüli harcokra nem volt példa. Olyanok is
voltak, akik szerint valaki puccsot hajto végre a fővárosban (na de ki?),
amit aztán maguk a szervezők akartak el tkolni (mert meg voltak győződve
róla, hogy az a leghatékonyabb puccs, amit a lehető legkevésbé lehet
észrevenni). Az áldozatokat tekintve a puccsisták azon a véleményen voltak,
hogy mivel nem kívánnak kérkedni a te ükkel, nekik is az lesz a legjobb, ha
az elővigyázatosság kedvéért csöndben maradnak, és így megengedhe k
maguknak, hogy ne ismerjék be a vereséget. Ezért aztán úgy te ek, mintha
nem történt volna semmi, amivel elérték, hogy a lakosság legnagyobb
része, beleértve a diplomáciai küldö ségeket is, ne vegyen észre (vagy úgy
tegyen, mintha nem venne észre) semmit, olyannyira, hogy ha valaki
nyilvánosan akár csak megemlíte e, hogy valami történt, azonnal az
utcákon uralkodó nyugalomra hivatkoztak. Abban, hogy így kell tenni, mind
a puccsisták, mind a legyőzö ek paradox módon tökéletesen egyetérte ek.
A két oldal egyetértésének ténye mia néhány okoskodó arra a
következtetésre juto , hogy a puccsisták és a legyőzö ek előre
megegyeztek minden egyes részletet illetően, és főleg abban, hogy az
egész a lehető legészrevétlenebbül menjen végbe. De vajon a tudatos
honpolgárok hogyan értékelhe ék az eseményeket, látva a csend
tökéletesen sima felületét, amelyen nem volt egyetlen repedés sem? Még
a rádió sem folyamodo ahhoz a módszerhez, amihez ilyenkor szoktak,
hogy kizárólag klasszikus zenét sugároznak, és a televízió is az előzetesen
meghirdete programot adta. Épp most ért véget az a film, amit a három
hé el ezelő kezde Elvis Presley-sorozatban adtak: Elvis Presley a vízbe
ugrik, az emberek tapsolnak, Elvis Presley elúszik egy szikláig, felmászik rá,
megtörölközik, felöltözik. A fürdőruhás férfiak, akik a parton várják, a
vállukon viszik a szállodába. Mindenki gratulál neki, Ursula Andress azt
blacktrush
(BlackTrush)
#1