Quim Monzó - Guadalajara

mondja neki: „Bravó”, megcsókolják egymást, körülveszi őket egy mariachi
zenekar, és Elvis énekelni kezd. És ezek után is megy tovább az előre
meghirdete program (ez különösen fontos), anélkül hogy a harcokról
említés esne. Az állapotok tudatában lévő honpolgároknak tehát esélyük
sem volt arra, hogy felmérhessék a valódi helyzetet, mivel nem álltak a
rendelkezésükre megfelelő adatok, és ez csak növelte a bizonytalanságot:
kétségekhez, képzelgésekhez és mindenféle feltevésekhez vezete. Mivel a
következtetésekhez csak ennyire bizonytalan alapok álltak rendelkezésre,
elérkeze a pillanat, amikor egyik feltevés a másikat kövee, az pedig egy
harmadik feltevéshez vezete, ami meg egy negyedikhez, amely
ugyanolyan bizonyíthatatlan volt, mint az összes előző, és amit ennek
ellenére ugyanúgy tényként kezeltek. Igaz, hogy volt már valamiféle
enyhülés, ahogy azt valaki állítoa? Tényleg változo már a helyzet, úgy,
ahogyan arról nemrég valaki beszámolt? És ha változo, akkor milyen előző
helyzethez képest változo? Az állapotok tudatában lévő honpolgárok
közö egyre nő a feszültség, mert különböztek a nézőpontok, és mert
semmit nem lehete bizonyítani, így aztán döntést hozni sem lehete, sem
konkrétan, sem máshogy. A hadügyminisztérium elő gyülekezők közö az
említe tény mia, miszerint nem álltak a rendelkezésükre a megfelelő
adatok, gyakran történt metaforikus értelemben ve robbanás, és ilyenkor
a hevesebb vérmérsékletű honpolgárokat a nyugodtabb vérmérsékletű
honpolgároknak kelle szétválasztaniuk. Még az is kérdéses volt, kell-e
egyáltalán bármiféle döntést hozni. Miért kellene bármiféle döntést hozni?
Nem lenne jobb, ha menne minden tovább, úgy, ahogy eddig? (Persze úgy,
hogy közben azért mindenki hegyezi a fülét. Ebben mindenki egyetérte.)
A vita olyan heves le, hogy délután keőkor végül úgy határoztak, a
döntést elhalasztják ebéd utánra, hogy nyugodtabban át tudják gondolni a
dolgokat. Mindenki szépen hazament, kivéve három embert, akik soha
nem ebédeltek ohon, és akik most is az egyik közeli éerem felé veék az
irányt, bár o sem volt kevésbé feszült a helyzet: sutyorgások az
asztaloknál, mogorva tekintetek, színlelés mindenü.
Késő délután csapatmozgást észleltek a katonai parancsnokság elő. Az
örök kételkedők azonban rögtön felteék a kérdést: Volt a katonák
viselkedésében bármi rendkívüli, látszo rajtuk, bármiféle izgatoság,
amiből arra lehetne következtetni, hogy valóban súlyos a helyzet, vagy
nincs másról szó, mint a szokásos gyakorlatozásról? Azok a honpolgárok,