Quim Monzó - Guadalajara

tudtak elaludni. Ki tudo volna aludni, amikor ilyen aggasztó a helyzet? A
rádió még mindig nem sugárzo klasszikus zenét, a tévében pedig még
mindig a szokásos program ment: egy összevesze párokat kibékítő
vetélkedő meg egy sorozat, aminek az aktuális epizódjában kiderült, hogy
az egyik szereplő homoszexuális.
Az éjszaka eseménytelenül telt. A kocsmákban a szokásos zsivaj, a hajnali
perpatvar, reggel az utcaseprők. Fél nyolckor a trafikokban felhúzták a
redőnyt. Délelő zkor (ekkor már majdnem huszonnégy óra eltelt, mióta
elkezdődö az egész!) dördültek el az első ágyúlövések. Pontosan
huszonegy ágyúlövés, aztán semmi. Az állapotok tudatában lévő
honpolgárok azonnal az utcára sieek, néhányan a közeli
metrómegállókban kerestek menedéket, elvegyülve a tudatlan
honpolgárok tömegében, akik látszólag ugyanúgy teék a dolgukat, mint
máskor, mintha nem történt volna semmi. A huszonegy ágyúlövés után
megint semmi. A tévében a déli hírekben annyit mondtak, hogy az egyik
legfontosabb gazdasági, polikai és katonai nagyhatalom miniszterelnöke
látogato a városba. Az állapotok tudatában lévő honpolgárok véleménye
ellentmondásos volt a hírrel kapcsolatban. Egyesek úgy vélték, hogy a
miniszterelnök látogatása csak arra szolgált, hogy (a protokollnak
megfelelően a szteletére ado díszlövésekkel) eltereljék a figyelmet a
délelő valódi ágyúlövésekről. Mások úgy gondolták, hogy a látogatás
egyáltalán nem volt véletlen, sem önzetlen (soha semmi nem az), és hogy a
nagyhatalom vagy közben akar járni a béke érdekében, hogy véget érjen a
konfliktus (tökéletes példa a nagyhatalmak pökhendiségére), vagy
valamelyik oldal segítségére akar lenni (ami teljességgel tűrhetetlen
megoldás lenne, függetlenül aól, melyik oldalt akarja győzelemre
segíteni). Délután nyilvánosságra hozták, hogy áldozatok is vannak: az
olimpiai stadionban egy rögbicsapat hét tagja sérülést szenvede, amikor a
csapatok drukkerei összetűzésbe keveredtek a lépcsőknél. Jö megint az
este, a szorongás, az éjszaka. Aztán nap nap után ugyanaz a séma
ismétlődö heteken keresztül, apróbb változásokkal, amik újabb
feltételezésekhez, újabb kérdésekhez, újabb bizonytalanságokhoz vezeek.
A dráma nem abból adódo, hogy olyan sokan veszíteék volna életüket (a
haláleseteket úgyis eltkolták, így olyan volt, mintha meg se történtek
volna), vagy annyi családtagot szakítoak volna el egymástól (erre is csak
néhány példa akadt, és az is lehet, hogy semmi köze nem volt az egészhez),