Guido Tonelli - Idő

mint az LHC-ben tapasztalható. Eredetük minden valószínűség
szerint galaxison kívüli. Vélhetően aktív galaxismagok, azaz
paroxizmális fázisban lévő szupermasszív fekete lyukak hozzák
létre őket, amikor az akkréciós korongban anyagtúláradás
következik be, és a pólusokon hatalmas relativisztikus jetek,
anyagszál-kilövellések alakulnak ki. Ha a kilövellések tengelye
felénk irányul, akkor az ott keletkező, legnagyobb energiájú
részecskék elérhetik bolygónkat. Ugyanakkor még nem világos,
melyik az a mechanizmus, amellyel ekkora energiák érhetők el,
de az biztos, hogy ha egyszer megértjük, elmondhatjuk:
felfedeztük a kozmosz legerősebb részecskegyorsítóinak titkát.
A legenergiagazdagabb kozmikus sugarak protonjait
iszonyatos relativisztikus hatások érik. Tömegük
százmilliárdszorosára nő, és az általuk megtett, több száz
fényévnyi távolságok áthidalásához szükséges idő ugyanilyen
mértékben zsugorodik: egy másodperc, amelyet ezek a
protonok átélnek, a mi éveinkben jó 3170-nek felel meg.
Ezek az olyannyira különleges hírnökök puszta létezésükkel
a relativitáselmélet diadalát ünneplik. Ugyanakkor nem éppen
megnyugtató híreket hoznak nekünk. A kozmosznak ebben a
csendes szegletében úgy nyúlnak felénk, mintha figyelmeztetni
akarnának bennünket: „Földlakók, vigyázatok! Ne bízzatok
túlságosan a körülöttetek honoló nyugalomban és
szabályszerűségben. Az univerzum ellenséges és nagyon
veszélyes hely is lehet.”
Megszállott és zavart hírnökök ők, hasonlatosak az
aoidoszokhoz, az ókori görög világ énekmondóihoz. Beszélni