összeolvadnak, hogy nehezebb atommagokat alkossanak, de
még ezek a félelmetes energiák sem elegendők ahhoz, hogy
előidézzék a bomlásukat. Ezt az a hatalmas energiafal
akadályozza meg, amely egyben tartja alkotóelemeit; a torlasz
valósággal leküzdhetetlen. Ahhoz, hogy kikényszerítsük egy
proton bomlását, nagy energiájú kozmikus sugarakra vagy
modern részecskegyorsítókra van szükség; esetleg a
relativisztikus anyagsugarak között kell kutatnunk, amilyeneket
szupermasszív fekete lyukak bocsátanak ki, vagy más, hasonló
erejű kozmikus katasztrófák révén lökődnek ki a világűrbe.
Máskülönben a protonok közönyös résztvevői minden
jelentős anyagállapotnak, és soha nem bomlanak könnyebb
részecskékre. Amikor a kutatók próbálták akár csak egyszer is
nyakon csípni a protonnál nagyon-nagyon ritka szétesést, fejet
kellett hajtaniuk a nyilvánvaló tények előtt: még a
leghatalmasabb berendezésekben sem sikerült egyetlenegy
alkalommal sem észlelniük a bomlást, pedig a megfigyelés
éveken át tartott. Amennyire tudjuk, a proton az anyag
gyakorlatilag örökkévaló állapota, stabil részecske; átlagos
élettartama meghaladja a 10 évet. Még ha univerzumunk
végtelen hosszú életet élt volna is, többmilliárdszor hosszabbat,
mint az a rendkívül lassú folyamat, amely a csillagok, galaxisok
és naprendszerek kialakulásához vezetett, minden jel arra utal,
hogy a protonok a legcsekélyebb karcolás nélkül így is
fennmaradtak volna.
Még érdekesebb a neutron története. A neutront akár a
proton unokatestvérének is tekinthetjük, összetételében
33