van. Azt is képzelték, hogy tetteink kivetített képe fordított
tükörkép; úgy, hogy ha mi virrasztunk, a másik alszik, ha mi
paráználkodunk, a másik tiszta szűz; ha mi rablók vagyunk, a
másik nagylelkű. Ha meghalunk, egyesülünk vele, és
beléolvadunk. [...] Azt is mondták, hogy sátáni gőg, ha nem
gonosz az ember...”
Így a Borges által elképzelt eretnekek megfordított világában
a nagy tükör nem a fizikai képet, hanem a cselekvés erkölcsi
tartalmát fordítja a visszájára. Minden jó kereszténynek
kötelessége elkövetni a legiszonytatóbb bűnöket is. Minél több
gonoszságot vetnek a földi világban, annál nagyobb dicsőséget
aratnak a Mennyek országában.
A tükrök és különös tükörjátékaik már rég bekerültek az
elemi részecskék világába. Azt az átalakulást, amely hasonlít
ahhoz, mint amikor egy jobbkezes ember tükörképe balkezessé
válik, paritásváltásnak nevezzük (ez az összes térbeli
koordináta egyszerre történő előjelváltását jelenti, amit
tértükrözésnek hívunk, és P betűvel jelöljük). Általánosságban
egy részecske esetében nagyon különleges tükröt kell
elképzelnünk, amely képes a részecske összes térbeli
koordinátáját (x, y, z) átfordítani –x, –y és –z -re.
Kezdetben olyan nagy volt a lelkesedés, hogy azt hitték: egy
adott rendszerre ható egyetlen erő sem változtatja meg
hatásmechanizmusát, ha annak tükörváltozatára is kiterjesztik.
Úgy gondolták tehát, hogy a szimmetria a térbeli inverzió vagy
a paritásváltás révén őrződik meg. Természetesnek tűnt annak
feltételezése, hogy egy valós kísérletben megfigyelt fizikai
[ 21 ]