A legelő területe sem hatalmas, 1810-ben a „Pascum Communitatis”-nak
nevezett 52 ¼ holdas községi legelőt használta a jobbágyság. Legeltettek
még a parlagföldeken és az erdőben is.
A rét és legelő területe a 19. században nagyon lecsökkent, mert a belterjes
állattenyésztés megkívánta a nagy hozamú takarmánynövények termesztését,
így azok feltörésével a szántóföldeket növelték. Ezért szántották fel a Vámrétet
1940-ben, a „Vas-Ikva” melletti „Gyöpöket” 1945, más réteket pedig a tsz alakítást
követően.A község vadállományáról^13 - a vadőr tájékoztatása alapján - elmondhatjuk,
hogy határunkban kevés a vad, és sajnos az is csökkenőben. Becslések szerint
a vadak száma 1972-ben 7 szarvas, 32 őz, 120 nyúl, 170 fácán és 240 fogoly volt.
A vaddisznó nem honos, de minden évben lőnek 1-2 db-ot a községi erdőben.A ragadozók közül határunkban megtalálható a görény, a róka, a nyest.
Az Ikván pézsmapatkány tanyázik elég szép számban.
A madárvilág eléggé változatos. A sokféle énekesmadár közül legna-
gyobb számban a verében kívül a cinkét, pintyet, stiglicet [Tengelic] találjuk.
Nagyon elszaporodott a seregély, a balkáni gerle és a varjú. Elég gyakoriak még
a harkály, - és rigófélék, továbbá a baglyok. Erősen lecsökkent a fecskék száma.
A ragadozó madarak közül gyakori az egerésző ölyv, a barna réti héja, kevesebb
a vörös vércse.
A gólyák száma is nagyon megfogyatkozott.
Vízi madarakat is állandóan láthatunk az Ikván. Elsősorban tőkés vagy vadré-
cét, de elvétve böjti és cigányrécét is. A vadlibák közül a nyári lúd száll ki első-
nek a Fertőből szept. hónapban kisebb számban. Elköltözésük után nagy számban
érkeznek a vetési ludak. Ezek sokáig itt maradnak. Közepes hidegnél már érkezik
a nagy lilik, később a kis lilik is. Ezek enyhébb télen nálunk is telelnek.
Valamennyi madárfaj védelem alatt áll, kivéve a szarkát.Fekete Máté és családja 1906-ban (242.oldalhoz!)A határban, 1980-ban 3 helyen találunk erdőt, amelynek összterülete 359,6 ha.^12
A Határmenti erdő (korábban úrbéres, majd közbirtokossági, községi erdő) terü-
lete 206,1 ha. Ebből az államé az É-i részen 48,2 ha, a termelőszövetkezeté 157,9 ha.
A faállomány 80%-a tölgy és csertölgy, a többi akác. Az aljnövényzet (cserjék):
kökény, bodza, mezei szil, mezei juhar, vörös gyűrű, som, stb.
1796-ban két dűlőnévben is szerepelt a „fenyves” szó: „Fenyves dűlő Keresztúr
felé” és a „Fenyves dűlő a Faizó úton alul”. Ezek mutatják, hogy községünk erde-
jében valamikor természetes fenyvesek voltak. A Fényes-féle Geographiai szótár
(1851) is említést tesz erről. A kastély régi gerendázata az innen származó értékes
vörös fenyőből készült.
A Köves-erdő (volt urasági, hitbizományi) területe 138,3 ha, ma az állam tulaj-
dona. Növényzete és aljnövényzete megegyezik az előzővel. Az Ikva felőli oldalon
1957-ben telepített 3,6 ha lucfenyő, és a 84 sz főút mellett 1960-ban ültetett 1,9 ha
erdei fenyő szépen fejlődik. A község éghajlata megfelelő a tűlevelűek telepítéséhez.
A bozi állomási erdő (volt hitbiz.) ma szintén állami tulajdon. Területe 31 ha.
Tiszta akácerdő. A dűlő neve Nagyakácos.
Az erdők gondozását a Sopronban székelő Sopronkörnyéki Erdészet végzi.
Egy 1805-ben megjelent erdészeti szakkönyv a fehér akácfa és a jegenyenyárfa
bemutatására cenki példákat hoz fel. (SSz. 1969/4.)
A rétek és legelők a két patak partján helyezkednek el. Mindig kevés volt
belőlük, ezért becsben tartották az állattartás miatt. A jobbágyok használatá-
ba csak a legtávolabbiak kerültek: Sessiós-rétek Kópháza felé és Sessiós-rétek
Keresztúr felé dűlőkben. A közeliek legtöbbször az uraság használatában álltak:
a Vámrét, az Alsó- és Felső-rét és a Vízálló-rét.
A rét és legelő területének alakulását az alábbiakban láthatjuk:Úrbéres (hold = 1200 -öl) A községben összes (kh)
1728 1797 1851 1895 1953 1975Rét 12 230 473 211 217 137
Legelő? 52,2 222 63 59 13Amint látjuk, az úrbéri (jobbágy) rétek területe 1728-ban egészen jelentékte-
len, csak 12 hold. volt: Széchényi Ferenc 1797-ben Nagycenken 160, Kiscenken 70
kisholdra emelte azokat.
A réteket széna,- és sarjúkaszálásra használták. Csak a szeptemberi sarjúkaszá-
lás után legeltettek rajta. A keresztúri határban lévő réteken sásos, savanyú széna
terem, a kópházin kitűnő a széna.